Egészen bizonyos, hogy Brâncuşi-nak nem nyerné el a tetszését a színesre festett végtelen oszlop, de egy három és fél éves gyerek annál nagyobb élvezettel pingálja az egymásba illeszthető, és valóban a végtelenségig „nyújtható” faalkalmatosságot.
Miként az is bizonyos, hogy a szeletekre osztott, és ugyancsak kiszínezett csend asztala sem lenne a szobrász kedvére való, de egy tizenkét éves gyerek annál nagyobb élvezettel osztja pontosan meghúzott átlók mentén cikkelyekre a kerek dobozszerűséget. Leginkább azonban az bizonyos, hogy Brâncuşi nem forgolódik sírjában a Montparnasse temetőben, hiszen leghíresebb művei famakettjének kifestősként felhasználása éppenséggel a művészettel való ismerkedést szolgálja, a magmások ugyanis nem csupán a brâncuşi-i alkotások újraértelmezésére adtak lehetőséget a tegnapi műhelyfoglalkozáson részt vevő tucatnyi gyereknek, hanem életéből, életművéből is nyújtottak ízelítőt.
