Farkas Réka
A jelek szerint a civil megmozdulásoknak, utcai tiltakozásoknak sikerül megtorpedózniuk a verespataki aranybánya-beruházást, visszatáncolt immár Victor Ponta miniszterelnök is, és sorra hátrálnak ki a támogatók soraiból a vezető román politikusok.
Még nem lefutott az ügy, történhet pálfordulás, mint Romániában már annyiszor, ám úgy tűnik, ha nem is a józan érvek, de a népszerűségvesztés lehetősége óvatosságra, visszakozásra készteti azokat, kik két hete még zöld utat adtak volna a nagyon veszélyes, kártékony projektnek.
Szűkebb pátriánkban, Rétyen kisebb léptékben, de majdnem ugyanaz készül, mint ami ellen az ország számos nagy városában utcára vonultak. Gazdag külföldi befektető hozna létre olyan környezetromboló beruházást, mely örökre megváltoztathatja vidékünket, világunkat. Nincs ugyan mérgező cián, de az erdők kipusztítása levegőnket veszi el, nem dózerolnak le hegyeket, pusztán lecsupaszítják azokat, s unokáink legfeljebb képekről ismerhetik majd ma még hatalmas fenyveseinket, a múlté lesz az Óriáspince-tetőről most még elénk táruló látvány, s álom marad az a jövő, amit Székelyföldön magunkénak szeretnénk. Cserébe itt is pár száz munkahelyet és sok-sok pénzt ígérnek.
Nagyon sok a párhuzam Verespatak és Réty között: megvásárolt politikusok, sajtó, drága pénzen megfizetett népszerűsítő kampány, törvénytelenségekkel tarkított engedélyezés, szép ígéretekkel elvakított helyiek, no meg tiltakozó civilek. Verespatak esetében tizenöt éve tart a hercehurca, mostanáig sem visszautasítani, sem jóváhagyni nem merték a bányanyitást, nálunk még csak néhány hónapja kezdődött, de vezető politikusainknak ugyanúgy nincs bátorságuk felelősséget vállalni, félnek (avagy anyagi érdekeik nem engedik) nemet mondani. Pedig volt tüntetés, aláírásgyűjtés, napvilágra került számos rendellenesség.
Kicsi kutya nagytól tanul, avagy jó politikus mások kárából okul – ajánlhatnánk tisztelt helyi vezetőink, hivatalnokaink, döntéshozóink figyelmébe. Ha a kormány nemet mer mondani az oly hosszú ideig áltatott kanadai óriásvállalatnak, akkor ők is elutasíthatják az osztrák beruházót. Most, amíg nem késő, nem fenyeget időhúzás miatti kártérítés veszélye. Érdemes lenne mérlegelniük, egy külföldi befektetőt, néhány helyi ügyeskedőt akarnak gazdagítani, vagy teszik azt, amire megbízást kaptak, és ha már építeni nem képesek, legalább ne rombolják le, ne kótyavetyéljék el szülőföldünket.
