Ki és milyen indokkal csatoltatta, állítólag 1964-ben, négy évvel a megyésítés előtt ezt a falut Maksa községhez, ez számunkra talány. Tény, hogy a szerző által készített, az egykori bukaresti Sport- és Turisztikai Kiadó által megjelentetett Kovászna megyetérképen külön harc árán tudtuk csak feltüntettetni a falu nevét, mert mindétig azt a választ kaptuk: „ilyen nevű település nincs ebben a megyében!”
Mint tudjuk, van, és egyre több felőle a jó hír. Felesleges lenne azt boncolgatni, néveredetének hány magyarázatát írták már le, kezdve Orbán Balázzsal – nevének tősgyökeres magyar a hangzása, magyar település. Nem Árpád-kori, az 1567-es összeíráskor 12 kapuval jegyezték. Az viszont tény, hogy szellemében-lelkiségében önálló faluközösség, önálló erdő-közbirtokossága, önálló református anyaegyháza van, amely életképességről tesz tanúbizonyságot. Most korszerűsíti templomát, tető alatt az új parókiaépülete.
Gondok és tervek
A település néveredetét illetően lapunk volt főmunkatársának, az író és közéleti személyiség Sylvester Lajosnak 2007-ben írt sorait tartjuk irányadónak – a humoros, ízléstelen és hihetetlen eredetmondák helyett. A régi faluközösségeknek falutörvényekben is rögzített és szigorúan védett kétféle erdeje volt, a régi, öreg erdő, azaz avas erdő. Ez teremte a bükkmakkot, cseremakkot. (...) De volt a faluközösségnek eresztvény, eresztevény erdeje is. Ez sarjerdőt, a gyökérről, magról, tuskóról nőtt sarjadékot jelentette. Ezt kellett óvni bizonyos ideig, amíg a sarjadékfácskák ki nem nőttek a juh és kecske vagy a legelő marha szájából. Az Erdélyi Szótörténeti Tár 1699-től errefelé egy egész sor okleveles példát hoz fel erre az Eresztvény címszó alatt. Én csak néhányat említek a szó szóródásának jelzésére is, ahová nem bizonyos, hogy eljutott a menyecskét szorongató tatár. Egeres, 1699: Eresztevény oldalában. Erdőcsinád, 1737: Ereszvény. Gyerővásárhely, 1740: Az Eresztevény oldalán. Kócs, 1741: Az Ereszvenjben a Nyíres között. Lázárfalva, 1759: Az Eresztevény dombján. A Szeretszegi eresztevény nevű mező.
Jelenleg Eresztevénynek még kinevezett falufelelőse sincs – tájékoztatott kérésünkre Bács-Benke László, Maksa község polgármestere.
– Mi nemcsak gondjaira-bajaira figyelünk, hanem életével kapcsolatosan elképzeléseink is vannak. Az egy, hogy ennek a községrésznek külön neve van, és valamikor önálló falu volt, de ma Maksa része. Például az Óriáspince-tetőnek azt a részét, ahol a jeles ünnepségeket tartják – világtalálkozók, lovas vágták, szekértáborok –, s mely történelmi eresztevényi terület, és amelyről telekkönyvünk is van, most már végérvényesen a község tulajdonának mondhatjuk. Gondunk, hogy felújítsuk az ottani iskola épületét, és annak valami nagyon helyénvaló szerepet adnánk. Láttam testvérfalunkban, Harkakötönyben, miként működik egy népkonyha. Hazai hivatalos elképzelés is született arra, hogy a közismert tej-kifli iskolaprogramot ebédre lehetne kicserélni, s ha a honatyák erre rábólintanak, az én elképzelésem lehetősége is beigazolódna. Mi elkötelezettjei volnánk a gondolatnak, hogy az ilyen településeken verjen fészket a segítő jellegű, szociális gondolkozásmód. Az épület mentésére a Leader-program Progressio csoportjánál pályáznék, s ha erre nem kínálkozna lehetőség, akkor más ösvényeket keresek: hollandok, ismeretség, testvértelepülési kapcsolatok stb. Egyébként megjegyzem, Maksának és Sepsibesenyőnek van életképes és feltehetően irántunk még mindig érdeklődő testvértelepülése, de Eresztevénynek nincs! Az eresztevényi református lelkipásztorral, Pap Zsolttal folytatott beszélgetésünk alkalmával fogant meg az a közös, de csak távlati elképzelés, hogy ha sikerül felújítani az iskolaépületet, alkalmas lenne tizenkét személyes, kimondottan önfenntartó szociális otthonnak a rászoruló környékbeliek számára. Van a tanácsnak két értékes beltelke Eresztevényben, amit fel lehetne parcelláztatni családi otthonok építésére való ötáras telkekre. Erre lenne igény is, és lehetne fiatalítani a települést. Keressük, lenne-e olyan cég, amely vállalná a tájba illő házak építését úgy is, hogy a leendő lakók többéves törlesztéssel fizetnék ki azok árát. Valamiképp bekapcsolódna ebbe a programba a községi önkormányzat is.
– Eresztevény fejlesztése szempontjából nagyon fontos lenne az ivóvíz- és kanálishálózat kiépítése, anélkül nehezen lehetne elképzelni, hogy értékei-látnivalói révén is része lehessen a korszerű idegenforgalomnak és a falusi turizmusnak. Kedvező földrajzi fekvése egyébként alkalmas erre, területén működik a Benke-kúria vendégfogadó egység. Gajdó Zoltán helybeli mezőgazdász-állattenyésztőtől tudjuk, hogy határának földjein, kaszálóin és legelőhelyein jó eredményeket lehet elérni, iparkodó és szorgalmas az eresztevényi ember.
– Mindkét hálózatra van elképzelésem. Az ivóvíz kérdése Maksa-függő, hiszen a községközpontnak sincs ivóvízhálózata. Maksa szennyvízhálózatának kiépítése is torzóban maradt, nem fejezték be, és egyébként sem foglalta magában Eresztevény falurészt. A rendszer máig sem működő derítőállomása Eresztevény közelében, a Besenyő-patak bal partján található, alacsonyabban, mint a település. Nem gond tehát egy olyan tervezetet elkészíttetni, amely befogja a rendszerbe ezt a falut is: pénz kérdése, mi, ha lesz erre lehetőség és kiírás, állunk elébe.
A Gábor Áron-obeliszk
Nem elhanyagolt, inkább kissé gondozatlan a temető szélén a Gábor Áron-obeliszk és környéke. Úgy érezzük, szükség lenne felújítására. Az 1892-ben megépített emlékmű ugyan nincs veszélyben, jól megtervezte és építtette azt Lécfalvi Gyárfás Győző sepsiszentgyörgyi királyi főmérnök, de kőtömbjei közül hullogat ki a fugázás, az emlékműhöz méltó parkosítás várat magára. Gábor Áron halála után húsz évvel az Eresztevénybe látogató Orbán Balázs leírta, hogy durva korláttal ugyan be volt kerítve a sírhalom, de rajta semmilyen jel nem volt! Nos, az azóta eltelt évtizedekben az Eresztevényi család helyezett ugyan keresztet a sírhalomra, de annyi bizonyos, hogy Orbán Balázs látogatása után is csak 44 év elteltével épült meg az őrnagy porait takaró temetőperemre a ma is álló síremlékmű.
Környékének megfelelő rendezése meghaladja a kis lélekszámú helybeli egyházközség anyagi lehetőségeit. Majos Zoltán gondnok évek óta küszködik az új parókiaépület befejezésével, Bács András és az ő gondnoksága idejében lett újra anyaegyházzá az eklézsia, azelőtt leányegyházközség volt. Látogatásunkkor immár többedszer kaptuk lencsevégre a tető alatt álló épületet, amely ha elkészülhet, lesz, ahol laknia a lelkipásztornak. Felújítják a templom belsejét, dolgoztak a nem kis költségbe kerülő nyílászárók cseréjén. Van ugyanis az egyháznak közös erdő- és földvagyona, aminek a hozadékát fiaztatják, és közösségi célokra használják fel.
Bács Erika helyben lakó fiatal építészmérnök, az Erdélyi Magyar Ifjak eresztevényi tagszervezetének felelőse elmondta, hogy gondja van ificsoportjának a Gábor Áron-obeliszk környékére is. Ők kaszálták le a gazt, tavasszal beültették és fehérre meszelték a terebélyes virágtartókat.
Közösségépítő fiatalok
Emlékhely a templom is, ahol Gábor Áronhoz kötődő relikviát őriznek, de a temető is, mert a templom közvetlen közelében olyan egykori jeles személyiségek síremlékei állnak, mint László János (1826–1893) 1848–49-es huszár hadnagy, akinek sírja gondozatlan, emléke a Gábor Áron-kultusz miatt feledésbe merült, virág már sajnos nem kerül a szabadságharcos sírjára. De ha az utódok elfeledték volna is, az egyházközségnek, a helybelieknek kötelességük megőrizni az utókor számára a falu kiváló lelkészének, Bálint Ferencnek (1877–1925) és Cseh Izsák (1854–1932) igazgató-tanítónak a templom mellett álló síremlékeit. Ne legyen a könnyelmű feledés ennek a kisközösségnek, népünknek gyarló tulajdonsága. S mint láttuk, van precedens: nemes példával járnak elöl azok a helybeli EMI-s fiatalok, akik a Gábor Áron-obeliszk környékének gondozását is felvállalták. Ők a falu reneszánszának reményei: megígérték, hogy az említett síremlékeket is pártfogásukba veszik.
– Mi minden szerda este ifjúsági istentiszteleten találkozunk lelkipásztorunkkal, Pap Zsolttal a klubban, amely a mi óhajunk volt. Bibliaolvasással és a mindennapi kérdések megvitatásával telik el az idő – mondta Bács Erika. – Tizennégyen vagyunk, de szimpatizánsok is csatlakoznak hozzánk. A rendszeres istentiszteletek mellett sikeresen folyik a vasárnapi iskola, igen jó a hangulata az eléggé rendszeres közösség-összetartó szeretetvendégségeknek. Mi szerveztük meg a farsangot februárban, szeptember 7-én, szombaton pedig sikeres szüreti mulatságot tartottunk. Bevételeinkből pingpongasztalt és zenei kihangosító felszerelést vásároltunk. Elterveztük, hogy október hatodikára is összeállítunk egy emlékműsort, és meg akarjuk alakítani a Pro Eresztevény Egyesületet, ami az egész falut átfogná, hogy ezután bármilyen célra tudjunk majd pályázni.
