ENSZ-statisztikák jelentek meg nemrég a nemzetközi munkaerÅ‘-vándorlás legújabb adataival, s kiderült, hogy az alig 19 milliós Románia olyan óriásokat megközelÃtÅ‘ kibocsátó állammá vált, mint a földkerekség legnépesebb állama, KÃna.
Csak mÃg KÃnában az 1,2 milliárdos lélekszám mellett bizonyára alig számÃt valamit az a félmillió ember, aki 2011-ben elhagyta az országot, Románia a maga 310 ezer kivándorlójával bizony ismételten rendkÃvüli érvágást, életveszélyes vérveszteséget szenvedett el. Olyan érvágást, mely a két évtizedes menekülésszerű migrációsorozat nyomán már az államháztartás és azon belül a társadalombiztosÃtás rendszerét is felborulással fenyegeti, mi több, államcsÅ‘d veszélyét vetÃti elÅ‘re.
Nem lehet mindezt az ország viszonylagos fejletlenségének, modernizációs lemaradásának számlájára Ãrni, hiszen tapasztaljuk nap mint nap, hogy a politikai elit nem ésszerű reformfolyamatra és fejlesztésre összpontosÃtja erejét, hanem önös érdekeitÅ‘l elvakÃtva a közérdeknek úgyszólván fittyet hány, hamis célokat követ. A helyzet javulását nem mozdÃtja elÅ‘, hanem úgy viselkedik, mintha éppen a rendetlenség fenntartásában volna érdekelt.
A tragikus demográfiai folyamatoknál maradva – valóságos kiürülése folyik az országnak szakmai képzettség, vállalkozó kedv dolgában is, nemcsak népességileg –, a fiatalabb korosztályok tömeges eltávozása kétszeres csapást jelent az államra és az itthon maradókra, hiszen a természetes nemzedékváltást is elakasztja, társadalmunkat leginkább fejlÅ‘dÅ‘képes rétegeiben csonkÃtja meg. E helyzet megváltoztatása, e folyamatok megfordÃtása kellene hogy legfÅ‘bb célja legyen minden, népéhez ragaszkodó politikai elitnek, e vizsgán kellene legalább átmenÅ‘ jegyet elérnie ahhoz, hogy némi megbecsülést érdemeljen ki.
Ehelyett mit látunk? A képtelen vasúti privatizáció, a székelység autonómiatörekvéseinek elgáncsolása, elavult nemzetpolitikai kizárólagosságok erÅ‘ltetése, a verespataki aranykitermelés tervezett engedélyezése – mindez nem azt szolgálja, hogy Románia minél lakhatóbb legyen, marasztalja fiataljait, és egzisztenciát teremtsen nekik, hanem mintha minden a sorsrontás átkától sújtottan pontosan az ellenkezÅ‘ célt szolgálná. Ma – miként a zűrzavaros hazudozásba és tényhamisÃtásba torkollott népszámlálás is bizonyÃtotta – három és fél millió román állampolgár keresi külföldön a boldogulás lehetÅ‘ségét, s téved, aki úgy véli, hogy ezek kiadós hányada – köztük sok magyar – nem veszett el örökre az ország számára.
A nemzeti jelszavakat pufogtató román politikai elit ismételten megbukott az utóbbi két és fél évtized vizsgáin, teljes csere, a társadalom általános átszervezése segÃthetne mindezen. S attól nem lesz az ember derűlátóbb, hogy erre kilátás még középtávon sincs.