A rendőrség erdészeti bűncselekményeket megelőző csoportja ellenőrzései során idén közel hatszáz kihágást észlelt, és több mint háromszáz köbméter fát kobozott el. Megfelelő törvénykezés és mentalitásváltás, továbbá tudatos nevelés is kell ahhoz, hogy az erdővel együtt a más tulajdonát is tiszteljük – állítják a téma kapcsán megszólalók. 
Háromszék 175 ezer hektárnyi erdejéből harmincezer tartozik az állami erdészet, a Romsilva fennhatósága alá, az illegális irtások miatt igencsak sok gond­juk akad Árapatak, Előpatak, Nyáras és Hete térségében. Derékban elmetszett vagy hatalmas ágaitól megfosztott, megcsonkított fák – ez a látvány fogadott az Árapatak fölötti erdőben, ahová Márk Miklós sepsiszentgyörgyi erdőmérnök kalauzolt egy napsütéses kora reggelen (képünk). A pusztítás mértéke valójában télen meg kora tavasszal igazán szembetűnő – mondja –, a bokrok, cserjék lombja, zöldje némiképp takarja a valóságot. Ám a látvány így is lehangoló.

Vágják, viszik, nem fizetik
Napfelkelte után akár gyönyörködhettünk volna is az Árapatak fölötti erdő alól nyíló panorámában – ám az erdészek nyomában haladva azt vesszük számba, hány fa tűnt el a legutóbbi helyszíni szemle óta. A település erdésze, Marczi Botond korábban több mint ezer, ma közel hétszáz hektárnyi erdőrészért felel. Hogy közelebb legyen a gondjaira bízott területekhez, évekkel előbb Árapatakról maga is az erdő alá költözött. Felháborodás és keserűség egyszerre kavarog bennük, miközben sorolják: ahelyett, hogy a csemeték gondozásával, az erdők felújításával, a levágott részek újratelepítésével foglalkoznának, az év jelentős részében valósággal hajszolják az alkalmi favágókat. 
– Mi fizetjük azt a fát, amit mások levágnak, miénk a más okozta kár – panaszolja a terület gondnoka. Minden erdész a számára átadott erdőrészért felel, vidéktől függően ez 500–1000 hektár lehet. Mér­nökök, technikusok évente kétszer bejárják ezeket a területeket, kalapácsukkal megjelölik azokat a tuskókat, melyek előzőleg nem voltak megbélyegezve – ezek lopott fára utalnak. Kárszámítást ezt követően végeznek, s amennyiben az erdésznek nincs hivatalos jegyzőkönyve az eltulajdonított famennyiségről, kötelessége annak értékét megtéríteni.
– Ez igen nagy probléma – mondja Márk mérnök –, hiszen némely munkatársunknak akár 6000 lejt is kell törlesztenie. Ez körülbelül fél év mérlege, amit havonta levonnak a béréből. Ha be tudjuk bizonyítani, hogy elloptak száz szál fát, de aznap például az erdész gyűlésben volt Sepsiszentgyörgyön, akkor a mennyiség a tulajdonos kárára leírható, de ehhez előbb jelenteni kell az esetet a rendőrségen, ami hosszas procedúrával jár. Emellett a többi kárt az erdésznek meg kell fizetnie.

A pusztítás élő tanúi
– Árapatak fölött számos helyről megközelíthető az említett terület, így gyakran előfordul, figyelmeztetnek, hogy viszik a fát, ám mire a helyszínre ér az erdész, már csak a kárt találja, az elkövetőnek nyoma sincs. Ha rájönnek, hogy nem vagyunk itt, feljönnek, ezek itt mind lopott fák – mutat maradékukra Márk Miklós.
Úgy véli, az utóbbi három-négy évben érezhetően nőtt a pusztítás a térségben, s bár nem visznek egyszerre nagy mennyiséget, folyamatosan tűnik el a fa. Tavaly hatezer, idén júliusig pedig közel négyezer lejjel rövidítették meg a jogsértő favágók a terület erdészének bérét, aki július elejéig legalább ötven esetet jegyzőkönyvezett. Télen és tavasszal látványosabb a hiány, reggelente tapasztalják meg, hogy innen-onnan hiányzik néhány szál fa, látszanak a tuskók.
– Itt egy derékmagasságban elmetszett hársfa – mutatja Marczi Botond, s közben egy másik, megcsonkított példányra bukkanunk: felmásztak rá, hatalmas ágát levágták, majd összegyűjtötték róla az illatos virágot – a megdézsmált ág a földön hever, lemészárolt törzse fájón mered a zöld rengetegbe. Egyik évben negyven darab hárs jutott ugyanerre a sorsra, kizárólag a virágért – jegyzi meg.
Hogy munkája korántsem veszélytelen, kérdésünkre derül ki – számos panaszt nyújtott már be az erdészeti igazgatósághoz a fenyegetések okán, s előfordult, hogy fegyverét is használnia kellett.
– Történt, hogy egy éjjel háromszor is lőttem, a rendőrök későn értek ki – mondja, miközben azt mutatja, miként üzennek az erdőt dézsmálók. Élő fába vésett betűkre pillantunk, összeolvassuk: „Boti n-ai noroc” (Boti, nincs szerencséd) – virít a szürke törzsön a felirat, a délceg fa társa azonban nem úszta meg ennyivel. Kivágták. Márk Miklós úgy véli, megoldás lehetne problémáikra, ha hatáskörükből kikerülne az erdőőrzés – állítja, erre nincs is példa az unióban –, a károkat pedig szolidárisan fizetnék a rendőrökkel és a polgármesterekkel. Az érvényes szabályozás szerint a kár csak abban az esetben írható le, amennyiben az erdész arról azonnal jelentést tesz a rendőrségen.
– Számtalan ügy ismeretlen elkövető megjelöléssel kerül nyilvántartásba, ami rontja a rendőrségi statisztikát, ebből néha adódik nézeteltérés. S előfordulhat, míg az irodában ügyintéznek, fent, az erdőben már a következő fát viszik – sorolja a tényeket. Azt már ráadásként jegyzi meg, kollégái munkaideje nem csupán nyolc órára korlátozódik, az erdőt éjjel-nappal, hétvégén, ünnepnapon is őrizni kell, terepeztek már karácsony délutánján is. 

Tisztelni más tulajdonát
A megyeszékhely körüli erdők tulajdonosai intézmények, egyházak, magánszemélyek – a terület gondnokai ötszáznyolc hektáron tevékenykednek, problémáik jobbára az Előpatak térségében tapasztaltakkal azonosak. Egy-egy erdész normáját, a megőrzendő terület nagyságát törvény szabályozza, ám nem az erdészhiány a gond, inkább az, hogy nem történik kellő nevelés ebben az országban – véli Csákány László. A Szemerja-Görgő Egyesített Közbirtokos­ság elnöke saját példájával erősít rá álláspontjára: az általa tetten ért favágó érdeklődésére azt felelte: „honnan tudhattam volna, hogy ez a magáé…”.
– Az emberekben végre ki kellene alakulnia a tudatnak, hogy ami nem az enyém, az valaki másé – hogy csak a lopásról beszéljünk. A törvény azonban nem tesz különbséget az esetek közt. Ha valaki hátán visz egy fát, azzal elnéző az erdész, a rendőr, mindenki – de ha naponta fordul több, három-négy alkalommal, ebben az ütemben egy év alatt akár egy erdőrészt is kitermelhet. Aki ugyanezt géppel egy éjszaka alatt megteszi, azon viszont elcsodálkozunk, mert reggelre eltűnt egy hegyoldal – fejtette ki.
Annak kapcsán, hogy mekkora kárt okoznak a közbirtokosság esetében az alkalmi, illetéktelen favágók, Csákány László úgy értékelte, az eszmei kár az anyaginál jelentősebb. S bár Szentgyörgy környékéről inkább tüzelésre alkalmas száraz fát visznek el, az is a tulajdonost illeti, aki adókat, erdészeket fizet – szögezte le, miközben elismeri, kényes ügyről van szó.  

Valós gazdálkodásban a jövő
Nyereséges volna az erdőgazdálkodás, ha nem Romániában élnénk – Csákány László kijelentését a hazai törvénykezéssel indokolja, mely véleménye szerint ellentmondásos. A közbirtokosságok esetében fájlalja, hogy – bár a tulajdonjogot megszerezték – a gazdálkodási jogot nem kapták meg, a nyereség java része pedig olyan periférikus költségekre megy el, melyeket meg lehetne takarítani abban az esetben, ha a tulajdonos gazdálkodhatna erdejével. Példaként említette az EU-ban létező Erdő­tulajdonosok Szövetségét, melynek háromszéki képviselőjeként korábban számos tagállam erdőgazdálkodásába betekintést nyerhetett.
– Úgy, ahogyan Márk Miklós kollégánk elmondta, sehol nem őrzik az erdőt, csak nálunk, és bélyegezni sem kell. A hozzánk legközelebb eső, kommunizmust nem tapasztalt országban, Ausztriában, aki harminc ár beerdősödött területet birtokol, az magánerdészettel rendelkezik, azaz nem kell hat mérnököt, hat erdészt fenntartania és költségeiket fizetnie. Ott van törvény és szakember is, akihez tanácsért fordulni, de az illetőre bízzák, hogy saját belátása szerint gazdálkodjék. Ugyanakkor az ottani tulajdonosban él a szellem, hogy a sajátjával gazdálkodjék, de sajnos nálunk ez hiányzik – összegzett a közbirtokossági vezető.
Márk Miklóshoz hasonlóan Csákány László is azt állítja, Háromszékre nem jellemző a nagyobb területek tarvágása, bár minden közösségben van egy csoport, mely tüzelőjére illetéktelenül tesz szert.
– Erdeink állaga is más, nincs annyi fenyőerdő, mint például a szomszédos Har­gita megyében, ugyanakkor az állami erdészet komolyan vette, hogy a tulajdonlevelek átvételekor a területek birtokosainak csatlakozniuk kellett valamilyen erdészeti struktúrához. És ahol létezik ilyen, ott azért csak van felügyelet, rend – mutatott rá Csákány László.

  Szigorítanák a büntetést
Rendőrségi statisztikákból kitűnik: az év eleje óta közel 120 erdészeti bűncselekményt jegyeztek Háromszéken, az esetek zömében ismert az elkövető személye. Ugyanakkor több mint hatszáz kihágást jegyzőkönyveztek, a kiszabott pénzbírságok összértéke meghaladja a 464 000 lejt – tájékoztatott Nicoleta Marin szóvivő. A hatóságok továbbá 314 köbméter, azaz 52 ezer lej értékű fát koboztak el.  A 2010/171-es törvény szerint kihágásnak minősül egyebek közt a fák, csemeték jogtalan kivágása, törése, a gyöke­restül történő eltávolítás, illetve a rongálás és pusztítás egyaránt, amennyiben az így keletkezett kár értéke nem haladja meg a lábon álló fa köbmétere átlagárának ötszörösét. A kiszabható pénzbírság pedig elérheti az ötezer lejt is. A rendőrségi szóvivő szerint minden olyan eset, amikor a kár meghaladja az említett értéket, bűncselekménynek minősül. Lucia Varga, a vizek, az erdők és a halászat tárca nélküli minisztere júliusban ismertette, az erdőtörvény készülő módosításaival többek közt a falopásért járó szankciókat is szigorítanák, így függetlenül az eltulajdonított mennyiségtől, bűnvádi eljárást kockáztatnak a jogsértők.