Victor Ponta a hárítás nagymestere, s bár kétharmados többség áll mögötte, nem fenyegeti közelgő választás réme, mégsem mer határozottan kiállni jóformán egyetlen fontos ügy mellett sem. Inkább vállalja a tudathasadásos bohóc szerepét, remélve, gyakori televíziós szerepléseivel, jó beszélőkéje révén kimagyarázza magát a bajból. Eddig többnyire sikerült, hisz katasztrofális kormányzása dacára népszerűsége szinte töretlen.
Hatalomra kerülése után néhány hónappal már megmutatkozott, hogy fiatal és energikus miniszterelnökünk milyen kisfiú lesz, ha fegyelemre intik Európából, vagy csóválgatni kezdi fejét a Nemzetközi Valutaalap. Vitézül odamondogat Traian Băsescunak, de egyetlen lépést sem mer tenni, nehogy megbántsa valamelyik gazdasági, politikai, pénzügyi nagyhatalom érzékenységét. Párhuzamosan megkezdődött kormányzati ötleteik tesztelése, többnyire egy-egy miniszter, államtitkár vállalta a bejelentés ódiumát, majd a negatív visszajelzések hatására ő vált bűnbakká. Ponta nem vállalta a felelősséget, és sikeres, népszerű ötleteik nem nagyon lévén, maradt a handabandázás: az adóemelést, energiaár-növelést az IMF kényszerítette, a mezőgazdaság bajaiért az időjárás a hibás (hol a szárazság, hol az árvíz). Végül most a leglátványosabban a Verespatak-ügyben mutatkozott meg, miként változtatja napról napra álláspontját. S hogy mentesüljön egy esetleges rossz lépés következményeitől, a parlamentre bízná a döntést – arra a testületre, melyet mostanáig előszeretettel megkerült.
Hála a jelenlegi hatalomnak, nagy divat lett Romá­niában a felelősség áthárítása. Lassan véleményüket sem merik vállalni a döntéshozónak megválasztottak, a cselekvést pedig üres beszéddel, örökös háborúskodással pótolják. Süllyedünk egyre mélyebbre, s ezért senki sem felelős. Aztán a következő, megváltást ígérő kormányról ismét bebizonyosodhat, elődjénél is rosszabb.