A 85 éves Juhász Ferenc Kossuth- és Prima Primissima-díjas költőt köszöntötték a Petőfi Irodalmi Múzeumban barátai, tisztelői, kollégái.
Juhász Ferenc a rendezvény előtt elmondta, a születésnapra a Kossuth Kiadó új kiadásban jelentette meg eposzát, A tékozló országot. A mű eredetileg 1954-ben jelent meg a Csillag című folyóiratban, majd Kondor Béla készített hozzá rézkarcsorozatot, amely az új kiadást is illusztrálja. Megjegyezte: meglepetésként érte a kötet.
Juhász Ferenc megjegyezte, hogy 2010-ben jelent meg az öt évet összegző gyűjteményes kötete, majd 2012-ben A Pegazus istállói című kötete 24 új verssel, és azóta is folyamatosan dolgozik. „Az ember nem tudja, nem akarja abbahagyni, ameddig él, csinálni kell” – fogalmazott. Megjegyezte: a kéziratot legtöbbször feleségének mutatja meg először, ő az, aki a javításokat is legépeli.
A költő arról is beszélt, hogy szerinte a kommunista időszakot jelenleg torzító lencsén keresztül vizsgálják sokan, ezért csak a korszak negatívumait látják. „Mindig baloldali voltam, ma is az vagyok, de ez soha nem jelentett dogmatizmust vagy dogmatikus vallomásosságot” – magyarázta Juhász Ferenc, aki az elsők között tette közzé a kiábrándultságnak, csalódottságnak hangot adó műveit a hatvanas években.
A József Attila sírjánál és az Ady Endre utolsó fényképe című versek alkotója szerint a kommunista rendszer megítélésekor figyelembe kell venni, hogy fiatalok ezrei tanulhattak tovább, költözhettek a fővárosba. Felidézte, ő maga is kollégista lett, ami nemcsak felemelkedést jelentett akkoriban, hanem szinte luxuskörülményeket is, hiszen volt fürdőszoba, fűtés, ágy. Felidézte azt is, hogy az egykor a Bajza utca sarkán működött József Attila Népi Kollégiumban Nagy László és Simon István költő volt a szobatársa. „Azoknak kell a legtöbbet adni, akár megértik, akár nem, akik a két kezük munkájával állítják elő azt a valóságot, amelyben élni kényszerülnek” – vélekedett. Juhász Ferenc édesanyja cseléd volt, édesapja pedig kőműves, aki súlyos tüdőbetegsége miatt operáción esett át, így képtelen volt folytatni mesterségét. „Nemrég írtam róla verset, Hárfaember, ez a címe. Mert úgy nézett ki ing nélkül, mint egy hárfa” – tette hozzá a költő.
