SZ. J. L., Sepsiszentgyörgy. A Gulliver Óvoda előtt 2011 késő őszén aszfaltoztak, az úttestnek azonban nincs lejtése, már kisebb eső után is óriási tócsába gyűl a víz egy helyen, és csak lassan tűnik el. Egy darabig néztem, aztán panaszt tettem a polgármesteri hivatalban, ahol azt mondták, ne aggódjam, mert szavatosság alatt van az út, kijavítják a hibáit. Hát nem javították azóta sem.
A járdákon pedig semmit nem egyengettek, úgy maradtak még a rongyos régi állapotukban, csetlik-botlik rajta a környező tömbházak népe, tudtommal ficam is történt már. Sokan vagyunk, ott járnak az üzletbe és a buszmegállóhoz a Fáklya sétány 12-es tömbházából a C lépcsőház, a Domb utcai 11-es tömbházból az A, 14-es tömbházából az A, B, C lépcsőház, valamint a 25-ös, 26-os, 27-es toronyblokkok lakói is. Voltam ezért is kihallgatáson, azt válaszolták, nincs pénz. Más járdákra van, csak erre nincs?
ANTAL BÉLA, Uzon. Annak bizonyítására, hogy vagyunk, és még mindig sokan vagyunk, jeles ünnepeken őrtüzeket kellene gyújtani, mégpedig nem csupán a hegyvidéki falvakban, hanem mindenütt. A polgármesterek segíthetnének a toborzásban és a szervezésben, mert a villanyfény ott is elnyomja a lángokat, ahol többméteres máglyát raknak. Egyszer felmentünk az uzoni Cseretetőre őrtüzeket nézni, de nagyot csalódtunk, mert sem Sepsimagyarós, sem Bikfalva fölött nem láttuk, a távolabbiakról pedig a közvilágítás miatt nem tudtuk eldönteni, hogy őrtüzek-e vagy pásztortüzek. Amit azonosítani tudtunk, az a Bodoki-tető, az Óriáspince-tető, illetve Nagyborosnyó és Illyefalva határa volt, holott ennél azért több helyen élnek még magyarok.
N. N., Sepsiszentgyörgy. Nem járok mindennap a központban, talán ezért is lepett meg, hogy milyen poros a régi posta helyén kialakított tükörpalota. Úgy néz ki, mint amit a szalagvágás óta nem pucoltak le, ujjnyi koszréteg rakódott már a függőleges felületekre is. Messziről nem feltűnő, de közelről ugyancsak bántó a látvány. Elgondolkoztam azon is, hogy a többemeletes tükörborítást vajon milyen módszerrel lehet rendszeresen és hatékonyan letisztítani, de nem találtam ki semmit. Valószínűleg az épület gazdái sem, azért ilyen. Csakhogy ez szégyen a mai világban!
ALEXANDRU PANTELIMON, Uzonfüzes. Szeptember 15-én szerveztük meg Uzonfüzes napját egy általam irányított csapattal. A rendezvény kocsihajtó versennyel kezdődött, amelyen Bartha Eduárd meghívására helybeli, kézdivásárhelyi, fogarasi, gyergyószentmiklósi, székelyudvarhelyi és bodoki fogatok jelentek meg, valamennyi lipicai lovakkal. Roppant népszerűnek bizonyult bemutató következett: íjaztak, ostort pattogtattak és küzdöttek is a gidófalvi barantacsoport tagjai. A délutáni művészeti műsort a keresztényfalvi (Brassó megye) Elena Colţan, a kovásznai Voineştenii népi együttes és természetesen a helybeli Ozuniţa felnőtt és gyermek hagyományőrzői szolgáltatták; a mai idők szelleméből a sepsiszentgyörgyi Adrian Munteanu beatbox-előadása nyújtott ízelítőt. A falunapot több közintézmény és magáncég támogatta, elsősorban Ráduly István polgármester, aki részt is vett. Volt sok vetélkedő, diplomaosztás, barátságos időjárás és tömérdek jókedv. Mindenki remekül mulatott, és abban a reményben váltunk el, hogy jövőben is lesz hasonló közösségi ünnep.
