„Édesapánk hihetetlenül szerette a könyveket, fiatal korától gyűjtötte, utolsó kis pénzét nem cigarettára, hanem könyvre költötte” – fogalmaz Kinga, Benjámin és Lilla, a tizenegy éve elhunyt árkosi Kisgyörgy Benjámin három gyermeke abban az adománylevélben, amellyel az árkosi Gelei József Általános Iskolának adományozták édesapjuk közel kétezerötszáz kötetes könyvtárát tanévkezdéskor. Tehetnénk hozzá: nemcsak a könyveket, hanem a hely- és művelődéstörténeti kutakodást is rendkívüli módon szerette és művelte, egyfajta autodidakta polihisztorként.
Miközben Kisgyörgy Benjámin (1940–2002) villanyáram-díjbegyűjtőként, később kazánfűtőként dolgozott Sepsiszentgyörgyön, minden szabad idejét történelmi, irodalomtörténeti és jeles eseményekhez, illetve személyekhez kötődő adatok gyűjtésére és azok megírására fordította. Ennek a rendszerezett és pontos munkának eredménye az a százhatvan írás, melyet különböző kiadványokban tett közzé, és amelyek között tucatnyi árkosi vonatkozású leírás, cikk látott napvilágot. Többek között értekezett Árkos helyneveiről, a helyi színjátszás közösségformáló erejéről, a helyi tanítóról, több írásban foglalkozott Árkos jeles személyiségeivel, köztük Végh Benjámin unitárius lelkész (1925–1935) munkásságával, a mesemondó, zenész Dahlström Kálmánnal.
Éltrajzokat írt és közölt háromszéki neves személyiségekről az ezernyolcszázas és kilencszázas évekből, hely- és művelődéstörténeti vonatkozású pillanatképeket fogalmazott meg Sepsiszentgyörgy életéből. Kutatási témái számtalanok, megjelent írásaiból elhunyta után fia, ifj. Kisgyörgy Benjámin válogatott egy csokorravalót, amelyek 2004-ben Városom, Sepsiszentgyörgy címmel láttak napvilágot testvérbátyja, Kisgyörgy Zoltán, lapunk munkatársa ajánlásával.
Kisgyörgy Benjámin gyermekei édesapjuk könyvtárának az árkosi iskola javára történő adományozása alkalmából kívánják, „hogy akár a jó földbe vetett mag, ezek a könyvek szolgálják a mindenkori árkosi iskolások, kicsik és nagyok szellemi fejlődését, segítsék őket kötelező olvasmányokként is a tanulásban, az előrehaladásban, egyszóval szolgáljanak épülésükre” – tegyük hozzá, éppúgy, miként annak idején az árkosi népiskolából indult, a Székely Mikó Kollégiumban gyarapodó Kisgyörgy Benjáminnak szolgált épülésére egész életében a könyv.
