A Fűzfa Balázs Innováció-díjas szombathelyi irodalomtörténész, Jordán Tamás Kossuth-díjas színművész és Sebő Ferenc Kossuth-díjas zenész által bemutatott műsor másfél órán keresztül tartotta lebilincselve a közönséget. A turnéról Jordán Tamás színművészt kérdeztük, aki a keddi három fellépés után – Kovásznán, Csernátonban és Sepsiszentgyörgyön – készségesen számolt be terveikről, tapasztalataikról.
– Az idei körút is része annak a Fűzfa Balázs által indított rendezvénysorozatnak, amely A tizenkét legszebb magyar vers újraértékelésé­re tesz kísérletet. Az előadások helyszíneit tavasszal rögzítették: Székelyudvarhelyen kezdtük, Csíkszeredában folytattuk – ott há­romszáznál többen jöttek el, meg kellett is­mételnünk az előadást –, Háromszék után Brassóban és Marosvásárhelyen várnak minket. Nagy versmondást négy településen szer­veztek, és mivel Weöres-centenárium van, az ő Valse triste alkotását mondtuk el a diákokkal. Mindenütt szeretettel fogadtak, élvezet volt együtt kiállni. Tavaly Sepsiszentgyörgyön is volt egy jó hangulatú Nagy versmondás, akkor a József Attila-összeállításunkat hoztuk el, emlékszem, olyan hideg volt, hogy a gyertyákat mind kifújta a szél. Az idén Weöresre építkeztünk, tőle vettük A teljesség felé címet is, de nemcsak az ő verseit és gondolatait közvetítettük, hanem más nagy magyar költők olyan műveit is, amelyek szerintünk a teljességet próbálják megközelíteni. Amikor Sebő Ferenccel lépek fel, már szertartássá vált, hogy József Attila is műsorra kerül, de Babits Mihály Esti kérdése és Kosz­tolányi Dezső Hajnali részegsége is beillik ebbe a sorba.
– Adott pillanatban megérezték, hogy elég sok pedagógus ül a te­remben, és rögtön került is hozzájuk szóló gondolat, vers és tréfa...
– Hát azt érezni lehet, ha veszik a lapot, és ez a kötetlenebb műfaj – örömszínháznak nevezem – lehetőséget ad arra, hogy jobban összejátsszunk a nézőkkel. Az itteniekkel nagyon egy hullámhosszra kerültünk, remek visszajelzéseket kaptunk. Tavalyról is nagyon jó emlékekkel maradtunk, ezért is szeretném, ha hagyománnyá válna, hogy ősszel jövünk. Nagyon nagy dolog nekünk a határon túli ma­gyarokkal találkozni, és érezni, hogy ilyen távolságra is beszélik, értik, értékelik és megbecsülik a magyar nyelvet és költészetet. Mindig boldogan jövök Erdélybe, mert úgy tapasztaltam, hogy itt odaadóbb, befogadóbb, érzékenyebb a közönség, mint Magyarorszá­gon. Olyan ez, mintha egy pezsgőfürdőben ülnék, amelyikből nem akarok kiszállni. Két nap alatt hat előadást tartottunk, de nem érzem fáradtnak magam, ellenkezőleg: valóságos wellness-kúra számunkra ez a körút, feltöltődés, és ezt mindannyiunk nevében köszönöm.