Három-négy perccel tíz óra után a kanyarban feltűnt két futó. Elöl – kék-arany sállal a nyakában – Juhos Gábor (felvételünkön balról) lépett be Háromszékre Csíkország felől, lépéssel mögötte egyik kísérője, majd két kerékpáros és egy autó.
A megyehatáron pihenőt tartottak, akkor a Székelyföld autonómiájáért ötszáz kilométeres futást vállaló sportoló elmondta: hisz abban, hogy eredménye is lesz ennek a nagy erőfeszítésnek, a 2015-ös rajtszámmal pedig azt akarja jelezni, hogy addig megvalósul a székelyek önrendelkezése.
Sokan álltak mellé – Csíkdánfalvától egy egész osztálynyi diák szaladt vele együtt, és Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester is lehúzott egy félmaratoni távot mellette –, és bár az erdélyi magyarok között tapasztalt széthúzás kicsit elbátortalanította, nem adja fel. Hiszen napról napra egyre kevesebb lefutni- valója marad, és az is jó jel, hogy tegnap mindhárom magyar párt tisztségviselői üdvözölték: Tusnádfürdőn az MPP-s Albert Tibor polgármester, a megyehatáron Toró T. Tibor EMNP-elnök, Sepsibükszádon pedig az RMDSZ-es Bács Márton Csaba polgármester. A tizenkét napos futás feléhez érkezett Juhos szerint a negyedik nap volt a legnehezebb: előzőleg a Nyárád mentén nem sok érdeklődést mutattak iránta, és amikor társa is feladta, nehéz volt folytatni. Amúgy nem volt negatív tapasztalata, mindenütt barátságos emberekkel találkozott, és a hatóságok sem zavarták – Marosvásárhelyen ugyan elég nagy rendőri figyelem övezte, de tovább már csak alkalomszerűen tűntek fel, „látták, hogy békés emberek vagyunk”.
„Mindenütt igyekszem hangsúlyozni, hogy nem valaki ellen, hanem valamiért futok, és nincs miért haragudni, szerintem a románoknak is jó lenne az autonómia. Én nem politizálok otthon sem, idegen és érthetetlen nekem ez a pártoskodás, amit a magyarok között tapasztalok. Magyarországon megszoktam, de itt nem lenne szabad ennek a maroknyi közösségnek. A világ egyik pillanatról a másikra változik, ezért felkészülten kell várni a lehetőséget, és együtt kell lépni legalább azoknak, akik egy irányba akarnak húzni” – hangsúlyozta a Bihar megyei Székelyhídon született Juhos Gábor, aki szerint a maratoni futókat sokan őrültnek tartják, de ennek a sportnak is megvan a szépsége. És bár az orvosok évente három-négy maratoni távot fogadnak el egészségesnek, ő maga az idén már tízet lefutott, ehhez adódik a székelyföldi tizenkettő. Nem könnyű, de az, hogy van cél, feldobja az embert, szárnyakat ad. Általában naponta 5–10 kilométert szalad edzésként, most átlag 42 kilométert, egy maratoni távot teljesít – tegnap Újtusdnádtól Torjáig, ma Kézdivásárhely és Kovászna érintésével Barátosig mérték ezt ki –, de 49 kilométert is futott már.
Sepsibükszádon a polgármester mellett a falu római katolikus lelkésze, több helybeli tanár, tisztviselő és gyermek fogadta. Itt is elültetett egy fenyőfacsemetét azzal a jókívánsággal, hogy ennek árnyékában örvendezzünk az autonómiának. Reggel szivárványt látott, ez a remény jele – mondta el a gyermekeknek, szemléletesen elmagyarázva az autonómia jelentését is. A közösen elmormolt Miatyánk után hozzátette: a déli harangszó idején mindig megáll, és egy percet imádkozik, hogy sikerüljön az, amiért ő futással, mások más eszközökkel harcolnak. A gyermeksereg megígérte, hogy a következő napokban ők is megteszik ezt, és a vendég máris tovább indult Bálványos felé.
Juhos Gábor vasárnap délben érkezik Sepsiszentgyörgyre, itt a Gáll Lajos Futókör tagjai csatlakoznak hozzá. Aki nem szalad vele, székely zászlóval üdvözölheti útján. A minden székely széket érintő körút Marosvásárhelyen zárul.
