Bölcsen döntöttek mindazok, akik nem törődve az őszi szürkeséggel, akár többször is bejárták a vásárteret, megbizonyosodva arról, minden korosztálynak bőven akad látni- és tennivaló. A meghívott táncegyüttesek színvonalas produkcióit nagyon sok fiatal követte, ők és a Fabatka csábított végül közös táncba, miközben a Százlábacskák ifjú tanonca, Hunor kitartóan diktálta-számolta a ritmust a kevésbé tapasztaltaknak.
Lépésnyire a színpadtól vásári fotográfus ígért különös élményt sötét házikójában, a lyukkamera szó szerint feje tetejére állította a forgatagot. Dobozba zárt fényérzékeny papír segítségével készültek pillanatfelvételek, a kíváncsibb érdeklődőt még jóféle agyagfalvi pálinkával is megvendégelték. Őstermelők is kóstoltatták portékáikat, mézet, lekvárt, szörpöket, zakuszkát, füstölt és érlelt sajtokat, a húskészítményeket árusító sátornál kisebb sor alakult ki, a szomszédos standnál pedig ritka ízek vonzottak:mangalicából, vaddisznóból, medvéből készült felvágottak. Szomjoltóként forralt bort, mustot, natúr alma- és körtelevet kínáltak a vásári csárdában, gyors harapnivaló gyanánt mákos gubát és szilvás gombócot, s kelendőnek bizonyult a vásárban árusított kukoricamálé.
Újabb fellépésre készülő, mosolygós arcú horvát táncoslányok közelében fogyasztottuk el az ízes székelygulyást, hatalmas üstjében tokányt is rotyogtatott a szakács, de választhattunk akár hurkát, kolbászt, disznó- vagy báránysültet is. István Ildikóék muzsikája még ebéd után is elkísért, a kézművesek sátrai alatt megannyi használati és dísztárgy, népies öltözet késztetett megállásra, vásárlásra, néhol gyakorlati bemutatót is tartottak. Csíkdánfalvi fazekas mellett így leshettük el a szövés fortélyait, egy barátosi hölgy ölében apró lánykák próbálgatták a százharminc éves szövőszéket, s a közelben munkálkodó nagygalambfalvi asszony száz esztendőt megélt székén is egyre nőtt a hófehér, bolyhos szőnyeg.
Valóságos gyermekbirodalom fogadta a vásártér felső szegletébe barangoló családokat, a hatalmas sátrak alatt egyszerű, de összpontosítást és némi kézügyességet igénylő feladatok során gyűjtötték a gyermekek a vásári boltban beváltható tallérokat. Jelmezes játékmesterek irányították a közelben a régi korokat idéző ügyességi próbákra vállalkozókat, s az ennél többre vágyó legények karót ragadva erőpróbára is álltak. Majd újabb kihívás: közel félszáz kilónyi narancsszínű tök várakozott feldolgozásra, fúrtak-faragtak is belőlük számtalan lámpást, s szorgos lányok töklekvárral, -kompóttal, -fasírttal kínálták a vendégsereget.
Esténként újra benépesült a színpad előtti tér, szombaton a Nadara húzta a tempós talpalávalót, s aki ezt követően is bírta az iramot, táncházban rophatta éjszakába nyúlóan. Ráadásként igazi csemege koronázta a gazdag rendezvényt, a népzene rajongói a nemzetközi hírű, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas együttessel, a Muzsikással és vendégével, Petrás Mária népdalénekessel búcsúztatták az idei néptánctalálkozót és őszi vásárt.