A politikai viták okozta zűrzavar miatt alig látni azt a lehangoló gazdasági-társadalmi állapotot, melybe Románia fokozatosan belezuhant. Hónapok óta folyamatosan kúsznak az ég felé a fogyasztói árak, miközben fenyegető mértékben értéktelenedik a lej.
A hét közepén a jegybank már úgy értékelte, hogy egy euró 3,7619 új lejt ér, akárcsak három évvel ezelőtt. Igaz, romlik a világpiaci konjunktúra, mégis, a hazai gazdasági elemzők egyöntetűen állítják, a román pénzpiac megingása elsősorban a hazai gazdaság romló teljesítményének köszönhető. Ez az oka annak is, hogy egyre több külföldi befektető viszi ki pénzét a román bankokból, a tőkepiacról, s újakat ma már lasszóval sem lehet fogni. Nem használt — mondják a közgazdászok — a hazai gazdasági-pénzügyi helyzetnek az sem, hogy év végére a valós teljesítménynél jelentősen nagyobb mértékben nőttek a bérek és nyugdíjak, amire rájött a szokásos decemberi vásárlási láz, mikor is a megszokottnál jóval több lej került be a kereskedelmi forgalomba. És közben drágul a kőolaj, inog az amerikai ingatlan- és tőkepiac, Távol-Keleten benáthásodott a tőzsde. A világgazdaság nagyjai még nem tudják megítélni, átmeneti bajról van-e szó, vagy kialakulóban egy, a harmincas évek nagy válságához hasonló helyzet.
Itthon Mugur Isărescun, a jegybank elnökén kívül a felelős politikusok közül mintha senki nem észlelné a veszélyt. A nemzeti bank kormányzója ellenben óvatos, és hű önmagához, bízik az alig egy évvel ezelőtt Rockynak nevezett lej erejében, s azt hangoztatja, magához tér előbb-utóbb a nemzeti valuta. Természetesen, ha a felelős politikusok, gazdasági szakemberek is teszik a dolgukat, és helyrepofozzák, amit elrontottak.
A bajt a kisember pénztárcája vészes laposodásán érzékeli, s azon, hogy folyamatosan drágulnak az élelmiszerek, ráadásul február elsejétől újabb áremeléseket jósolnak, tízszázalékos kenyér- és liszt-, tizenöt százalékos tej- és tejtermék-, legalább hat-hét százalékos húsdrágulásra lehet számítani. S hat és tíz százalék közti összeggel többet kell majd fizetni a földgázért, nőnek a szállítási és utazási költségek, a bankkamatok, a házbérek. A szakszervezetek nyomására lassan a kormánynak is el kell ismernie, hogy a jelentősnek számító nyugdíjemeléseket megette az infláció, Románia idős korosztályának jelentős hányada ott áll, ahol korábban: egyhavi ellátmánya jó esetben a téli fűtési számla kifizetésére elegendő.
S a politikusok csak veszekednek, Băsescu itthon ágál, Tăriceanu Prágában dicsekszik: Romániában oly jól mennek a dolgok, hogy nem érezni az amerikai gazdaság megingását. Jó nekik, nekünk már a zsebünk ég.
