Nincs, hiszen a hagyományos sportágaink – hangsúlyozom: a hagyományos – a labdarúgás kivételével ettől a sportegységtől várják a jövőjüket biz­tosító emberanyagot. (S itt hadd álljak meg egy pillanatra, hogy felhívjam Alsó-Három­szék labdarúgó-egyesületeinek figyelmét: a jövőben nem alapozhatnak az Iskolás Sportklub neveltjeire, maguk kell a csapatuk jövőjét biztosító utánpótlást nevelniük, oktatniuk, ha csak nem akarják pénzüket idegen játékosokra költeni.) Nem véletlen tehát, hogy a 2013–2014-es tanév megkezdése után megkerestem Nemes Áront, az Iskolás Sportklub igazgatóját, hogy megtudjam (megtudjuk), milyen elképzelésekkel, milyen anyagi és erkölcsi háttérrel kezdte meg intézménye az iskolai évet.
– Ezelőtt egy évvel három sportoló nevét említetted – Incze Kriszta, Blázer Imola, Cosmin Trofin –, amikor azt kérdeztem, kik szolgáltatták számodra a legnagyobb elég­tételt az immár magunk mögött maradt tanévben, most mit mondasz?
– Maradok a három név mellett, hiszen nyert egy Európa-bajnoki ezüst- (ifjúsági II.), egy világbajnoki bronzérmet (kadett), az ifjúsági I-es korosztály Európa-bajnokságán az 5. helyen zárt, itthon az országos bajnokságokon háromszor állt fel a dobogó legmagasabb fokára az aranyéremért (ifjúsági I., ifjúsági II. és a sportiskolák országos bajnokságán), egy­szer pedig ezüstérmet vehetett át a felnőttek (ifi II-es létére) bajnokságán, Blázer Imola az Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon a nagyon előkelő 6. helyen végzett, az országos bajnokságokon, akárcsak Kriszta, ő is három bajnoki címet szerzett a 400 m-es gátfutásban, ráadásul a fedett pályán nyert egy ezüstérmet is a 60 m-es gátfutásban, Cosmin Trofin sem maradt adós az országos bajnoki címekkel, hiszen három aranyérmet hozott haza a fedett pályás és szabadtéri bajnokságról két versenyszámban – 800 m és 1500 m –, és egy bronzérmet. Külön elégtételt jelentett számomra egy sor tehetséges fiatal felzárkózása a három zászlóvivő mellé, gondolok itt a birkózó Szakács Emőké­re, Kalló Kármenre, Székely Tamásra, Zsigmond Noémire, Alexandru Cârsteára, Vitályos Aladárra, az atlétákra – Szabó Enikő, Szabó Ibolya, Bogdan Cernescu, Dănuţ Munteanu, Cristian Lupşa. Az éremszerzés terén kétségtelenül az Iskolás Sportklub történetének egyik legeredményesebb sportévét hagytuk magunk mögött.
– Incze Kriszta és Cosmin Trofin neve az MSC névsoraiban is szerepel...
– Igen, kettős leigazolásuk van, ez azt jelenti, hogy a felnőtt korosztály bajnokságain ISK-MSC versenyzőkként szerepelnek, az ifjúsági bajnokságokon csak az ISK színeit képviselik. Hasonló hajóban fog evezni novembertől Bogdan Cernescu és Cristian Lupşa is.
– Két sportágat említettél, az atlétikát és a birkózást, mi a helyzet a többivel?
– Tornában beindult egy egészséges folyamat, mely reményt ad arra, hogy néhány év múlva az országos élvonalba kerüljenek tornászaink, kosárlabdában az U14-es le­ánycsapatunk az országos bajnokság dön­tőtornájáig jutott, az U13-as és U15-ös a 9. helyen zárt, a Szuperligás SIC beindulása kötelezi a szakosztályt a fokozottabb, oda­adóbb és eredményesebb munkára, ami azt jelenti, hogy pár éven belül négy-öt szentgyörgyi játékost kell felnevelnünk a felnőttek soraiba. Ami pedig a kézilabdát illeti, tartott a megtorpanás. A kollégáknak rá kell már jönniük, hogy csak rajtuk múlik a holtpontról való kimozdulás. Vannak olyan egye­sületek az országban, ahol egy szak­ember is felnőtt sportolókat nevel, és döntőre jut velük, itt nálunk négyen együtt képtelenek voltak erre.
– És a labdarúgás?
– Az utolsó előtti sportiskolás évét élte a szakosztály, s ezt az újonnan megalakult Olt Sport Klubnak áldozta. Így lesz ez az utolsó évében is.
– És akkor nézzük az „új felállást”!
– Tizenöt testnevelő tanár 404 sportolóval vág neki az új iskolai évnek. Atlétikában három tanár – Kövér Sándor, Révész Katalin és Mircea Buhlea – várja az atlétapalántákat, az országos bajnokságok érmeseit azzal a nemes szándékkal, hogy túlszárnyalják az előző iskolai év teljesítményét. Hat csoportban 64 diákot fog­lalkoztatnak. Birkózásban Kertész Dávid és Hatos Péter lesz továbbra is a legeredménye­sebbnek mondható szakosztály felkészítője. Öt csoportban 54 birkózóval foglalkoznak A cél: Szakács Emőkét és társait is felhozni az Incze Kriszta-csúcs felé vezető útra, hogy ők is csatlakozzanak a nagy világversenyek éremszerzői sorába. Tornában Dobolyi Gyula és Simó Márton vállalja az utat, mely egyre közelebb viszi tornasportunkat régi önmagához és az országos élvonalhoz. Négy csoportban 42 gyerekkel foglalkoznak. Kézilabdában – ez a legnépesebb szakosztály a 132 diákkal – továbbra is négy tanár próbálkozik kimozdí­tani holtpontjáról a szak­3osztályunkat: Szerző Árpád és Kovács István a leánycsoportokat, Ár­pád az ifi II-est, István az ifi III-ast, Vida Attila és Bálint Attila a fiúkat, Vida az ifi III-ast, Bálint az ifi I-est és ifi II-est  fogja edzeni. Mire ez az írás megjelenik, Bálint már túl lesz a bajnokság rajtján. Kosárlabdában, ahol a létszám 72, Pál Csaba fogja edzeni az U15 és U16-os leánycsoportot, Nemes Áron az U14-es leánycsapatot és Kolozsi Hunornak maradnak az U14-es fiúk. Labdarúgásban  még egy évig Siklódi Ferenc viszi tovább a stafétabotot, biztosítva az Olt Sport Klub ifjúsági csapatának bajnoki szereplését, itt egyébként 40-en szerepelnek a névsorban.
– És milyen a sportpályák kínálata? Kérdem ezt, mert egyelőre még nincs – most épül a nektek szánt Kisstadion – saját sportpályátok...
– A helyzet finomvegyes. A Mikó új sporttermében nem tudunk például párhuzamosan két csoporttal edzést tartani, mert kicsi a játéktere, és mi tagadás, mostohagyer­mekként is kezel minket a szentgyörgyi sport úgymond bölcsője. A Mikóval ellentétben a Mikes, a Mihai Viteazul Líceum maximá­lisan támogat. Nem, nem egy rokonszenves dolog, hogy a Mikó diákjai délután 3 és 4 órakor táskával a hátukon rohannak le a Mi­hai Viteazul Líceum sporttermébe kosarazni, miközben iskolájuk új sporttermé­ben ketten-hárman teniszeznek. (Szerk. meg­jegyzés: Az a Mikó, mely a 404 diáksportolóból a legtöbbet adja! Az a Mikó, mely négy olimpiai versenyzőt adott! ...Elszo­morító.) Félreértés ne essék, magam is sze­retem a teniszt. Még jó, hogy a szülők mellettünk állnak, s így hallatni is fogják hangjukat.
– Mi lenne egy hatékony lépés, mely rendezné sportéletünk menetét?
– Mindenekelőtt nagy szükség lenne városi szinten egy ifjúsági sportot támogató program életre hívására. Brassóban például 15–19 óra között az iskolák sporttermeit az ifjúsági sporttal foglalkozó egyesületek használják (csak a közköltséget kell megtéríteniük). Székelyudvarhelyen az Iskolás Sportklub adminisztrálja a város sportpályáit.
– A többi iskola?
– A Puskás Tivadar Iskolaközpont, a Nicolae Colan Általános Iskola, a Váradi József Általános Iskola sporttermei is rendelkezésünkre állnak pár óra erejéig. Itt mondom el, hogy nagyon várjuk a Berde Áron Iskolaközpont sporttermének átadását, mert az ígéretek szerint az átadás után megkapjuk a Vadász utcai sporttermet.
– Közben épül a Kisstadion, dolgoznak már rajta. Mi lesz benne?
– Adminisztratív székhely, tornászok­nak és birkózóknak terem, a labdajátékok gondja viszont megoldatlan ma­rad.
– Hány sportolóval segítettétek az elmúlt évben a felnőttcsapatokat?
– A kézilabdában tizenkettő, a kosárlabdában nyolc játékossal, a labdarúgásban egy ifjúsági csapattal az OSK-t.
– Támogatóitok?
– A tanfelügye­lőség, egyesüle­tün­kön keresztül pedig a megyei és a városi tanács, na meg egy-két cég, vállalat.
– Terveitek?
– A SIC-kel közösen elindítunk egy gyerekprogra­mot. Négy-öt párhuzamos csoportban kezdjük el a kosárlabda megszerettetését az I–II. osztályos gyerekekkel. Évente megtartjuk kezdő csoportjaink felmérő jellegű tesztelését, illetve minden tanév végén díjazzuk legjobb sportolóinkat. Továbbra is megjelentetjük 2000 példány­számban  Ziccer lapunkat, és rövidesen beindítjuk honlapunkat is. Azt pedig szinte mondanom sem kell, szeretnénk maradéktalanul megfelelni az elvárásoknak, tovább­ra is méltó fellegvára akarunk lenni sportmozgalmunk utánpótlás-nevelésének.
– Úgy legyen.