Olyan világban, melyben egyre inkább kihívás egészségesen táplálkozni, adalékból, szí­nezékből, ízfokozókból elegyített, ipari körülmények közt gyártott áru helyett valóban húsból, zöldségből, gyümölcsből készült élelmiszert vá­sárolni, érezhetően nő az igény a házias ízek iránt. Ezt ismerték fel Szé­kelyföld-szerte a helyi közösségek, így néhány éve tudatosan lehetőséget is teremtenek a hagyományos terméket előállítók, kistermelők, illetve a vásárlók találkozásának.
Örömmel fogadtuk hát a hírt ta­valy novemberben, hogy Csíkszereda és Székelyudvarhely után immár Kéz­divásárhely is csatlakozik a hagyományos termékvásárok mozgalmá­hoz. A céhes város önkormányzatának kezdeményezése közel egy éve mozgósítja sikeresen mindkét tábort, így minden hónap második szombatján időnként nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlít a Gábor Áron tér. Jó döntésnek bizonyult meghonosítani a példát, hisz kezdetben alig húsz, ma már nyolcvan termelő jelentkezett a szervezőknél, a havi vásárokon pedig félszázan visszatérők, s elégedettek a látogatottsággal, szívesen mennek ismét Kézdivásárhelyre. Kellett ehhez azonban átgondolt és tartós népsze­rűsítési kampány, és kétségkívül sokat nyom a latban, hogy a vásárteret a forgalmas városközpontba álmodták meg a szervezők. Úgy vélik, az igazi reklámot maguk a vásárosok és a kuncsaftok jelentik, a kézdivásárhelyi rendezvény jó híre ugyanis szájról szájra terjed.
Úgy tűnik, Sepsiszentgyörgy nehezebben mozdul, de reménykedünk, ha később is, csak beírja nevét a szé­kely termékvásárok helyszínei közé. Ugyan az első három pró­bálkozás erőtlennek bizonyult, de joggal érezzük, nem szabad felhagyni az alapötlettel, most kellene ráerő­síteni a népszerűsítésre – s ha a sikerhez kell, akár a helyszínváltásra is. Bebi­zonyosodott már, a hasonló vá­sárok kísérő rendezvény nélkül, a maguk színes-ízes forgatagával is igen vonzóak, ha a kereslet és kínálat azonos időpontban, változatlan helyszínen találkozik. S ha már igény van rá, merjünk a jó példákból meríteni mi is.