Mivel nálunk semmi jele nem mutatkozik a sikeres országvezetésnek, és az RMDSZ-t, amióta nincs kormányon, szinte nem is látjuk tevékenykedni, hát jónak látták egy kis vérfrissítést végrehajtani, és a nőket is bevetni a politika posványos mély vizébe. Ha továbbra is így haladunk, tehát sehogy, akkor ne csak azok legyenek a hibásak, akik már több mint húsz éve politizálnak, hanem lehessen az újonc nőkre kenni a sikertelenség mázát. Míg a férfiakat bűnbakoknak, addig a női politikusokat vajon minek nevezik majd? (Bűn­nőstényeknek?)
Az RMDSZ-t az vezérelhette korszak­alkotó és nőiszak-megalkotó politikájában, hogy látták, mennyi nő futott be sikeres karriert a politikában. Jó példákkal csá­bíthatták a magas sarkú cipőben járókat a poli­tika rögös útjára. A kancellár asszony An­géla mellett ott van Hillary Clinton, aki elnökférjétől, Billtől kívánhatta meg a politikát bánatában, amikor Bill megkí­vánta Mónikát. Hillary Amerika külügy­minisztere is volt, sőt, még elnökségről is álmodozott. Aztán minden nő példaképe lehet az angolok volt vaslédije, Margitka. Hogy menjünk kissé messzebb az időben, ott a csá­szárnő Mária Terézia, aki egy egész birodalmat irányított. Vagy Nagy Katalin cár­nő, aki a nagy Oroszországban uralkodott. De milyen sikeres vala a ki­rálynő II. Er­zsébet, és milyen volt menye, Diana! Minő nők! Aztán meglebegtethették a politizálni óhajtó nők előtt a ma­gyarországi példákat, ahol sok hölgy futott be nagy ívű pályát. De sokukra leginkább a balzaci könyvcím illik: Kurtizánok tündöklése és bukása. Volt nekik (Dávid) Ibolyájuk, aki pártelnökségig vitte. Igaz, utána kissé elhervadt, és mára el is tűnt. Hatalmas tevékenységükből tanulhatnának a mi nőink. A mostani magyar ellenzéki nőktől, például Lendvai Ildikótól, de akár Vaday Ágnestől, akik teljes mell­bedobással küzsdenek. Világszerte renge­teg nő vesz részt a politikában. Jobb, mint a házi munkában. A szájjal való munka – úgy gondolom –, könnyebb, mint egyéb nehéz testi, női házi munka.
De a gyengébb nemre vigyázni is kell ám! A magyar parlamentben már abból is cirkusz lett, hogy egy kormánypárti képvi­selő azt találta mondani egy ellenzéki nőről: attól, hogy szép, még nem bízik benne, hogy okos is. Még mindig jobb, mint ha azt kellett volna mondania, hogy okos, de nem szép. Miután ilyen szép lehetőségekkel kecseg­tették meg a nőket, és húzták el előttük a lehetséges karrier mézesmadzagját, nem csoda, hogy nálunk rögtön megalakultak az RMDSZ női szervezetei. Lehet, hogy még azt is ecsetelték férfipolitikusaink az arra kapható hölgyeknek, hogy ha ügyesek lesz­nek, akkor akár Románia elnökévé vagy miniszterelnökévé is válhatnak. Mert nálunk elméletileg teljes a nemek és nemzetiségek közt az egyenjogúság.
De addig is arra feltétlenül kell vigyázniuk az újonnan politikai pályára álló hölgyeinknek, hogy okosak és szépek is le­gyenek. Aztán jól fel kell kötniük tangáikat, mert nemrég arról volt szó, hogy szépségverseny lesz nálunk, a parlamentben. És ott olyanokkal kell megmérkőzni, mint a szép Elena Udrea, a volt turisztikai miniszternő, vagy Roberta Anastase, aki volt már Ro­mánia szépe is.