2007-ben az ENSZ Gandhi születésnapját, október 2-át az erőszakmentesség világnapjává nyilvánította. Ezzel ellentétben, ha az elmúlt napok történéseit nézzük, elmondhatjuk, hogy az anyaországi „baloldal” egyre erőszakosabb.
A Szolidaritás Mozgalom múlt vasárnapi akciója volt az utolsó csepp a pohárban. Láthattuk, ők mindig az erőszakban hisznek, akár kormányon, akár ellenzékben vannak, a közhangulat megmérgezésével próbálkoznak. Tüntettek a szigethalmi gyilkosok mellett, több erőszakos akciót szerveztek (betörtek a Fidesz-székházba, minisztériumokba), és kormányhivatalok működését próbálták megakadályozni. Heccelik és utcára vinnék a pedagógusokat. Hajléktalanokat próbálnak felhasználni utcai demonstrációkhoz és a Bajnai-gárda – melyet Soros György és más globális üzletemberek pénzelnek – szélsőjobboldali szervezeteket keresett fel, hogy a devizahiteleseket is felhergeljék. Mindennapi beszédükben állandó a trágárság.
A Századvég közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 85 százaléka gondolja úgy, hogy túlment a jó ízlés határain az Orbán-szobor ledöntése, 77 százaléka szélsőségesnek tartja a megnyilvánulásokat. A KDNP szerint a vasárnapi szobordöntés kimerítheti a gyilkosságra való uszítás és az emberi méltóság sárba tiprásának vétkét. Varga László országgyűlési képviselő a tüntetésen történteket a Szamuely-csapatok, az ávósok és a nyilasok módszereihez hasonlította, és mint mondta, felrémlettek előtte a balkáni háború megcsonkított holttestei is. A tüntetés házigazdája a rapper Dopeman volt, aki előadta trágár szavakkal tűzdelt Himnusz-feldolgozását is, s így Simon Gábor MSZP-s képviselőhöz lett hasonlatos, aki a minap kigúnyolta a Miatyánkot. Surján László szerint az MSZP megkapta második púpját, Gyurcsány után Bajnait. Kérdés, meddig hordozzák. És kérdés, hogyan vállalkozhat valaki egy ország vezetésére, ha annyit nem tud, hogy ha kiengedi a szellemet a palackból, visszadugni a dugót már nem lehet? A Nézőpont Intézet elemzése rámutat, aki nem találja meg a kellő egyensúlyt a szakmaiság és a népszerűség között, az veszít.
Más. A Székely Nemzeti Tanács nagyszabású tüntetést szervez 2013. október 27-én Románia tervezett közigazgatási átalakítása ellen, illetve Székelyföld területi autonómiája mellett. A Székelyek Nagy Menetelését. Berecktől Kökösig. Gábor Árontól Gábor Áronig. Az érdi székhelyű Székelyföldért Társaság meghallotta a hívó szót, és azonnal szolidáris: tüntetésre hívja a magyarokat. „Megálljt kell hogy parancsoljunk a magyarság közel 100 éve tartó Kárpát-medencei térvesztésének! Nem tűrhetjük, hogy a történelmi Székelyföld területi egységének felszámolásával ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljon! Felhívunk minden, a Székelyföld megmaradásáért elkötelezett magyar állampolgárt és civil szervezetet, a jelenleg Magyarországon élő székely honfitársainkat, valamennyi szimpatizánsunkat, hogy csatlakozzanak hozzánk, és minél nagyobb számban vegyenek részt a budapesti tüntetésen 2013. október 27-én.” Gyülekezés a Hősök terén, indulás 11-kor.
Más, így kezdtem előbb. De mennyire más ám! Szolidaritás és szolidaritás. A lufinév és a valós tett között mekkora a különbség! Alapvető és elemi. Ezt ne feledjük soha, bármilyen szirénhangok kecsegtetnének.
