A kis gömböcök

2013. október 8., kedd, Nemzet-nemzetiség

Hol volt, hol nem volt... jobban mondva, van itt is, ott is, még az Óperenciás-tengeren innen, sok kis gömböc, találkozhatsz velük úton-útfélen, gurulnak, de még hogy gurulnak!, többnyire négy keréken, s bizony, beléd ül a félelem, hogy netán te lehetsz a következő, akit bekapnak. Bekebelezik teljes lényedet, minden földi javaddal, ha úgy adódik, akár őseid sírhelyével együtt.

Félhetsz, mondom, hiszen nemcsak az útjába kerülő kétkezi munkásokat, a kaszásokat s egy regiment katonát, de akár egész falut vagy vármegyét, hadseregnyi pártot vagy országos intézményt is képes egyetlenegy is, cethal módjára, magába szippantani, miközben nem villan meg sem kaszaél, sem szurony­hegy... Mindezek jelentéktelen semmiségek a kis gömböcök szemében. Félre utamból, te földi halandó! Különben is, nem azért vagy-é, hogy naggyá tegyél engem? Fölényérzet és indokolatlanul nagy önbizalom, vakmerőség és gátlástalanság hajszolja újabb és újabb felelőtlen kalandra egyiket-má­sikat. Fő a látványos, gyors növekedés, hogy letaglózva, tehetetlenül álljon előttük minden, mi eleven, hadd legyenek mind tárgyai kielégítetlen birtoklásvágyuknak. Kö­vet­kezésképp övék kell hogy legyen az első­ség, ahol bármi fel­falható-megkaparintható, vagy ahol bármi megszerezhető, legyen az tisztség, cím, rang vagy oklevél kiló számra.
Nem tudni, mi indít ily szokatlan kalandra egy-egy gömböcöt – csak úgy elszakad a madzag ott fenn, a padláson? –, milyen „elhivatottság” él bennük, s azt sem, mennyire lakályos a beszippantottak számára egy kis gömböc. Kiben nagyobb a félelem? A még kint lévőben, akire még nem került sor, vagy abban, kit már bekebeleztek? Egyiknek a szabadság kockázata jut, másiknak a rabság biztonsága, de egyik is, másik is mintha elfogadná – egy filozófiai fogalommal élve – éppígylétét. Esetleg a kint lévő belülre vágyik, a bent lévő meg a szabadba?
Talán a véletlen műve, ami megesik az egyszerű halandóval ilyen körülmények között, a gömböcök viszont létük „értelmét” találják meg másoknak, az útjukban állóknak az üldözésében és könyörtelen fölszippantásában. Hogy többnek, nagyobbnak tűnjenek ezáltal. Megálljt nem tudnak, tán nem is akarnak parancsolni maguknak. Érvényes rájuk a szólás: többhöz több kell. Éhségük nem csillapul, csak újabb és újabb „falatokkal”. Minél nagyobb a falat, annál jobban növekedik a gömböc! A fejében (!) meg sem fordul, hogy ezáltal egyre inkább saját végzetét sietteti. Mértékletesség he­lyett mohóság, telhetetlenség, alázat helyett alakoskodás és nagyravágyás, mi jellemzi őket. Szótárukban az én az első szó, a te viszont az utolsó helyen áll.
S talán az is véletlen, hogy éppen a saját életét önfeledten élő gyermek, egy kanász az, ki útszélen szalonnázva véget vet egy-egy ilyen világra szóló „csodának”? A falatozáskor használt mesebeli bécsi vagy fanyelű bicska ugyanis kihasítja a nagyra nőtt, éppen soros gömböcöt, amelyik aztán kirepedve az árokparton végzi dicstelen karrierjét...
Itt a vége, fuss el véle!

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2013-10-08: Nemzet-nemzetiség - Pálmai Tamás:

Szolidaritás (Békési levelek)

2007-ben az ENSZ Gandhi születésnapját, október 2-át az erőszakmentesség világnapjává nyilvánította. Ezzel ellentétben, ha az elmúlt napok történéseit nézzük, elmondhatjuk, hogy az anyaországi „baloldal” egyre erőszakosabb.
2013-10-08: Gazdakör - Bokor Gábor:

Szedik a répát

A néhány napig hulló eső rövid időre ugyan megszakította az őszi betakarítást, de a késve érkezett vénasszo­nyok nyarával együtt a munka is folytatódik. A burgonya szinte teljes egészében kikerült a földből, a hangsúly most a répán. Betakarítása még az elején tart, az összterület alig öt százalékát gyűjtötték be.