Bródy János itt volt köztünk. És mi „kockázatok és mellékhatások” nélkül hallhattuk dalait a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban. Sorra leltárba vette filléres emlékeit, és egy szót is tanulhattunk tőle: „nyugger”, ami a saját értelmezésében annyit tesz, hogy nyugdíjas rocker.
Az egészben az volt a különös, hogy ezt a dalát az idősek világnapján hallhattuk tőle. Mintha azt közölné, már idős, tapasztalt vagyok, dalaimon generációk nőttek fel, de mindig megőriztem fiatalos lendületemet és szabadságvágyamat. És minden körülmények között volt bátorságom – akár a cenzúra éberségét is kijátszva – elmondani a véleményemet. És magamnak akartam csak megfelelni, hiszen: „Az vagy, akinek tartod magad, még akkor is, ha szembe fúj a szél”. Gazdasági, politikai ciklusok jönnek-mennek, mindig lesznek álszent köpönyegforgatók, de nekünk életünk utolsó pillanatáig nem szabad feladni szüleink és a történelem által belénk oltott életszeretetünket, és szabadságvágyunkat, és nem kell hagynunk, hogy végképp kihúzzák a lábunk alól a talajt az „elvakult, sötét lelkű ostobák”, akik azt sugallják mindegyre nekünk, hogy „keress magadnak máshol hazát”.
Bródy János itt volt közöttünk. Amit itt hagyott, egy „szép társaság, feszülten oldott hangulat”, és egy megerősödött lelkű közösség, mely néhány órára levethette az álarcát, és megtisztulhatott. Köszönjük.
Matekovics János Zoltán
