Inczeffy Tünde aligazgató felkérésére egyperces néma főhajtással emlékeztek azokra a tanárokra, diákokra, akik már nem lehettek az ünneplők között. Becsek Éva igazgató történelmi pillanatként értékelte a kettős ünnepet. Pozsony Ferenc egyetemi tanár, akadémikus a líceum egykori diákjaként szólt a jelenlévőkhöz. 44 évvel ezelőtt felvételizett az iskolába, akkor heten versengtek egy helyért. Klasszikus tanárnemzedék oktatta, középiskolát meghaladó szinten – emlékezett. A mai fiataloknak üzente: vegyék komolyan a tanulást, a szellemi érést, folytassák tanulmányaikat egyetemeken. Thiesz János polgármester elismerően szólt az iskola pedagógusainak munkájáról. Rădiţa Palela főtanfelügyelő-helyettes hangsúlyozta: több generáció, tanulók, szülők, pedagógusok nyitottságának köszönhetően kerülhetett sor az ünnepre. Nicolae Enea tanácstag kimondta: ebben az iskolában nehezebb az élet, mint máshol, a multikulturális környezetben toleranciára van szükség. Reméli, a hatvanadik évfordulón vegyes, román és magyar diákokból álló kórus fog szerepelni. Fellépett az iskola Tiszta Szív Kórusa és Diákszínpada, Cseh Béla karnagy, illetve Molnár János rendező vezetésével. A román diákok az iskolai életet felelevenítő jelenetet mutattak be. Mikrofonhoz léphetett a két héttel ezelőtt kiírt szónoklatverseny két nyertese is, Izsán Antal (XI. A osztályos) és Andrea Sitoiu (XII. A), majd a XI.-es lányokból verbuválódott énekkar gitárkísérettel. Az 50 évvel ezelőtt kicsengetett véndiákok kopjafát avattak elhunyt tanáraik, diáktársaik emlékére. Az emlékjelet Kovács János faragta, a leleplezésen Balogh Zoltán lelkész áldotta meg. A véndiákok nevében Józsa Ferenc szólt a jelenlévőkhöz. A román közösség ortodox emlékkeresztet állított, melyet a Iustinian Teculescu Kulturális Keresztény Egyesület adományozott. Emléklappal tüntették ki az iskola első két, 1962-ben és ’63-ban végzett évfolyamát, nyugalmazott tanárokat, volt alkalmazottakat, az elhunyt munkatársakat is. Az ünnep jeles pillanata volt az iskola új zászlójának bemutatása.