Vetésre kész a talaj
Szabó Ernő falufelelőstől ez alkalommal az őszi mezőgazdasági munkák felől érdeklődünk, most éppen legjobb állapotban a talaj, alkalmas a vetésre. Nagy öröm ez a mezőművelő számára. Nem hiába titulálták Magvető havának a régiek októbert, Bitán is most kerül földbe a jövő esztendei kenyérgabona.
– Mennyire állnak a vetéssel? – kérdeztük.
– Valahol az elején: van, aki jobban igye­kezett, mások most kezdik. Ezekben a napokban mindenki ezzel van elfoglalva. Folyamatban a búza és a rozs vetése. Utób­biból nagyon keveset tesznek, mintegy két-három hektárt. A rozsnak inkább a rétyi, homokban gazdag talaj kedvez, nálunk kevés az ilyen. A pityókaszedés nagyjából befejezve, s örömmel elmondhatjuk, hogy elég jó termés volt, idén jobban is keresik: 80–90 banit ígérnek kilójáért, de nagyobb tételben a 90-et is megadják. Ezzel valamelyest szeren­csénk volt, az az érzésem, hogy a pillanatnyi időjárás a kártevőknek nem kedvezett.
– Milyen volt a kalászosok és a kapások aránya? – mert ugye azt is a termények értékesítésének minden évi ára változtatja.
– Ebben az évben a mi határunkban kalászosból termett több, jó arányban az őszi árpa, ami szintén jól hozott. Ahhoz jó tél kell, hogy ne fagyjon ki. Nekem tavaszi árpám is volt. Szépen eresztett a zab is, akár­csak a cukorrépa, de abból is csak mi, néhányan termelünk többet.
Szabó Ernő szereti a mezőgazdasági munkát. Sajnálkozik, hogy idén gyenge volt a kukoricatermés. A bitai határba nem jár, nem jut le már a hegyekből a vaddisznó, szarvas, de fészket rakott a szárazság, az kínozta meg az egyébként szépen induló törökbúzatáblákat. Ej, pedig mennyire kell egy falusi családnak a kukorica, ahol ha több nem, akkor évente egy hízott disznó nagyon bepótol a család ellátásába. Négy-öt olyan gazdát emlegetnek a faluban, aki komolyabban űzi a mezőgazdaságot. A legtöbben teljes gépi felszerelést szereztek be, anélkül manapság nehezen megy. A lóval szántó-dolgozó ember már ritkaság. Szabó Ernőnek csak román traktorhoz vannak „szerelékei”. A hazaiakat gyakran kell javítani, de ennek is örvend, hogy be tudta szerezni. Nagyobb pénzösszeg hiányában külföldi gépekre, nagy traktorra nem telik. „Én ezekkel csak a magam földjeit dolgozom meg, másnak nem vállalok, esetleg ősszel, az aratáskor besegítek” – mondja.
Bár nagyon fontos élelmiszerpótló a gyümölcs, Bitát nem tartják kimondottan jó gyümölcstermő helynek. Sokszor átsöpör a falu fölött kora tavasszal a Nemere, lepergeli a rügyeket. Idén nem lett szilva, közepesen termett az alma-körte és jobbacskán a dió. Mint falufelelős Szabó Ernő nemcsak a magáét, a falu gondját is ismeri. S mint mondta, hiába kér sokat az ember, pillanatnyilag csak két dolgot említ: ígéret hangzott el arra, hogy a falu aszfaltos útjára ráöntik a koptatóréteget is, no meg, ha az idő engedi, fel kell javítani a mezei utakat. Utoljára tavaly végeztek ilyen munkálatot, de a korán beálló fagyok miatt nem tudtak minden szakaszt meggyalulni. Inkább a tavasszal kéne megismételni, mert ha az ősz esős lesz, hiábavaló lesz a munka, úgyis leromlanak.

Jól döntött a községvezetés,
amikor a 3.22-es integrált pályázatba Bitát is bevette. A kis falu végre elindult a közművesítés útján:  leaszfaltozták a be­kötő- és főútját, villamos energiával látták el, s a nyáron bevezették az ivóvizet, meg­építették a szennyvízhálózatot is.
Akad még tennivaló – folytatta a gondok sorát Dálnoki Lajos rétyi polgármester, és elmondta, hogy hamarosan megkezdik a családi házak csatlakoztatását mindkét hálózatra. Jó minőségű ivóvizet kap a falu azokból a fúrásokból, amelyek a községközpontot látják el, mert a sok évtizedes vagy éppen évszázados udvari kutak vize részint beszennyeződött, részint kiapadt a sorozatos szárazságok után. A falu fölötti dombtetőn magánszemélytől területet vásároltak, oda épült fel a víztartály, melyből majd szabadeséssel látják el a falut. Önerőből kellett még egy területet vásárolni a Besenyő-patak melletti, alacsony fekvésű helyen, és ott építették meg a szennyvíztisztító berendezést. Mindkét hálózat fővezetékét úgy tervezték, hogy ne kelljen feltörni a falun áthajló főút aszfaltos burkolatát. Utóbbi területet Kósa Ferenctől vásárolták, aki – mert a falu érdekeiről volt szó – a területet jutányosan adta el a községi tanácsnak – tette hozzá a falufelelős. Nem akárki mondott volna le, hogy földjéből kiszakítson ilyen célra egy darabot. Az említett bitai ivóvíz- és a szennyvíz-hálózat nem volt olcsó, összesen 3,5 millió lejbe került!

Millenniumi emléktábla
Bita lakossága zömében református vallásban él. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a falu gondja az egyház gondja is. Felkerestük Szász István Gergely helybeli lelkészt, hogy az egyházközség élete felől is érdeklődjünk. Látogatásunk idején már lélekben készültek a kálvinisták minden évi hagyományos ünnepélyére, a reformáció napjára.
– A bitai gyülekezet jelenlegi lélekszáma 260 – mondta a lelkész. – Statisztikánk egyszerű: idén volt két temetés és egy keresztelő. A nyár munkával telt, akárcsak a híveim élete, de itt mindenki örvend, ha dolgozni tud, mert nincsen olyan munka, amelynek – Isten áldásával – ne lenne hozadéka. Így aztán a nyáron csökkent a templomlátogatások száma. De mi, s magam is, aki új vagyok ebben a faluban, jövőbe nézőek vagyunk, a kevésnek, a kicsi eredményeknek is tudunk örvendeni. Így aztán bátran elmondhatom, hogy egyházi szempontból gazdag és szép nyarat mondhatunk magunkénak: július első hetében részt vettünk negyven gyülekezeti taggal a Kézdi-Orbai Egyházmegye által rendezett Kálvin Napok zárórendezvényén, július 28-án megtartottuk a 25, illetve 50 éve konfirmáltak emlékünnepélyét, amelyen közel hetvenen vettek részt. Szeptemberben, az iskolakezdés előtt megtartottuk a vakációs bibliahetet, amelyen átlagosan naponta huszonkét gyerek volt jelen. Október első szombatján egyházmegyei ifjúsági találkozónak adtunk helyet, félszáz fiatal vett részt egyházmegyénk különböző településeiről. Az istentisztelet után érdekes előadást hallhattak a fiatalokat foglalkoz­tató témákról, a párkapcsolatról, utána ügyes­ségi játékon, kézműves-foglalkozáson vettek részt. Az ősz folyamán, reményeim szerint, bővíteni tudjuk az egyházi programok ajánlatát a biblia-, vallás-, káté-, valamint ifjúsági órákon kívül is. Bővül a hangszeroktatás a gyerekek körében gitároktatással, énektanulással. Erre van érdeklődés, és ez még egy plusz szórakozási-tanulási lehetőség lesz számukra.
– Első találkozásunk alkalmával szó került a borvízkútról és a millenniumi tábláról is.
– Szeretnénk elkészíteni Bita borvízkútját. A terv kész, a munkálathoz számításaim szerint idén hozzáláthatunk, de való­színűleg csak jövőben tudjuk befejezni, mert anyagi gondokkal küzdünk. Tervezzük a temető­beli millenniumi fenyősor emléktáblájának visszaállítását, újbóli felavatását.
Itt kell megosztanunk az olvasóval a bitaiak örömét, ugyanis a parókia udvarán évekkel ezelőtt lemélyített fúrás bebizonyította, hogy a Mezőföld alatt mindenütt összefüggő ásványvíztelep rejtőzködik, mégpedig nyomás alatt. Ezt jelezték azok a kis hozamú feltörések, amelyeket évszázad óta ismertek a környékbeliek Lécfalván és Orbaiteleken is a Feketeügy mederszélén. Nos, ezt a kutat szeretnék a lakosság számára rendezni. A bitai temető pedig valóságos kis arborétum. Különleges fenyőfacsemetéit az itt született Szabó Ignác erdőmérnök adományozta szászvárosi erdészetéből a magyar ezred­éves ünnepségek alkalmával. Sokáig azt hitték, hogy az akkor felállított millenniumi fémtáblát galád kezek eltüntették, s csodák  csodája, a templom utóbbi javítása alatt kiderült, hogy valaki megmentette, elrejtette a templom padlásán. A lelkész megtalálja majd az ünnepi alkalmat, amikor a felújított emléktáblát visszahelyezik. Mint ilyen Há­romszék-szerte ritka emléke és turisztikai érdekessége lesz majd a falunak.

Változatlan gyermeklétszám
A bitai iskola udvarán aprították a jó száraz téli tüzelőt, szünetben a nagyobb gyerekek is segítettek elrakni. A fával működő kazán sikeresen melegítette tavaly is a tágas osztályokat. Zoltáni Aranka, a rétyi központi iskola igazgatója, Csősz Anna bitai tanítónő és Huszár Tünde Imola óvónő jó hírekkel fogadott: nem nőtt, de nem is csökkent a tanulólétszám a bitai kettős tanodában, s ez a kis közösség igazi öröme. Csősz Anna tanítónőnek harmincéves peda­gógusi múlttal sem könnyű egy tanórát négy­felé szakítania, ugyanis összevont osztályában elsőstől negyedikesig minden kor­osztály jelen van. Jó egyetértésben a szü­lőkkel sok jó dolgot közösen végeznek, főzésben-sütésben, kézimunkában is. A szülői bizottság elnöke Gerendi Mária. Újra terítékre került a régi téma: ennek az iskolának nincsen névadója, pedig Bitának számos jeles szülötte volt. Ám mivel a vélemények megoszlottak, nem tudtak dűlőre jutni e kérdésben. Végül is – zártuk le a párbeszédet – az a fő, hogy jó körülmények között folyik az oktatás-nevelés, s ha szükségét érzik a névadásnak, ismét vitára bocsátják.