Általános sztrájkra készülnek az orvosok, egészségügyben dolgozók, egyelőre csak karszalag viselésével fejezik ki elégedetlenségüket, de november 2-ára nagy fővárosi demonstrációt terveznek, és ha nem teljesítik követeléseiket, jövő hónap végétől munkabeszüntetéssel tiltakoznak.
Fizetéseik emelését, az ágazat jelentősebb arányú finanszírozását követelik – joggal, mert a minimálisra sorvasztott állami hozzájárulás oly mély pontra sodorta a romániai egészségügyet, hogy onnan ma már nagy összegekkel is nehéz lesz európai színvonalra felvergődni.
A miniszter sértett, nem akarja érteni az orvosok, ápolók panaszait, többször bejelentette már, hogy nincs pénz, így nem ígérhet. Reformtervezetével csitítaná az elégedetlenkedőket, állítja, az sok panaszra gyógyír lesz. Csakhogy egészen másképpen látják az orvosok, szakemberek, szavaikból, véleményükből kitetszik, a néhány hete közvitára bocsátott tervezet átgondolatlan, sok részlete kidolgozatlan, a jogszabály megfogalmazóinak közük nincs a gyógyításhoz, íróasztal mögött ülve akarják beosztani az orvosok idejét, munkáját, semmibe veszik az emberi tényezőt. Nem számolnak a lerobbant egészségügyi infrastruktúrával, új feladatokat, munkaköröket találnak ki, az anyagi források biztosításáról azonban megfeledkeznek. Reformot akarnak, de pénz nélkül, pedig már több ízben bebizonyosodott: ez lehetetlen.
Romániában az egészségügy évek, évtizedek óta mostohagyermek, a szegény ország sanyarú költségvetését mindegyre úgy tákolják, hogy sem az oktatás, sem a gyógyítás nem kapja meg a korábban beígért, akár törvénybe is iktatott százalékot. Idén a nemzeti össztermék négy százaléka jutott az egészségügynek, most a tiltakozó orvosok egyik követelése a hat százalék biztosítása jövőre – miközben az EU-s átlag kilenc százalék.
Hiába ígér hát reformot a miniszter, mikor még a kezdő orvosok gyalázatosan alacsony fizetésének emelésére sem képes pénzt kiszorítani, s még számára is elérhetetlen reménynek tűnik ama hatszázalékos büdzsé. Szép köpenybe csomagolt reformmal, zengzetes szavakkal vázol jobb jövőt, de félő, e mostani kísérlet csak tovább fokozza a káoszt, és még mélyebbre taszítja az egészségügy rendszerét. Továbbra is tömegével menekülnek külföldre az orvosok, a betegek közül is, ki megteheti.
S ha majd teljesen elsüllyed a kísérletek, ötletelések áradatában az egészségügy, pénzre sem lesz szükség: megvalósul az igazi román reform: aki egészséges, az életben marad.