A hazai adóhatóság régiósítása megtörtént, ám a folyamat még nem fejeződött be – nyilatkozta kérdésünkre Ambrus Attila, az immár hivatalosan is csak a megyei pénzügyi hivatal ügyvezető igazgatója. Az intézmény regionális átszervezése sommásan annyit jelent, hogy egy sor hatáskör immár nem Sepsiszentgyörgyön gyakorolható, hanem a regionális adóhatóság központjába, vagyis Brassóba költözött, miközben a feladatokat továbbra is helyi szinten kell elvégezni.
– Az átszervezés politikai indíttatása kétségtelen – szögezte le kérdésünkre Ambrus Attila –, hiszen a döntéshozó pozíciókba politikai kinevezések történtek. S ezzel addig semmi baj nem lenne, amíg a szakmai követelményeknek is eleget tennének, ám sok esetben nem így van. A döntés tehát Bukaresté és Brassóé, a végrehajtás, vagyis a munka a miénk.
Az átszervezési folyamat során egyébként a megyei adóhatóság mintegy 350 alkalmazottjából közel száznak szűnt meg vagy alakult át a munkahelye. Jelenleg 258 alkalmazottal dolgozik a pénzügyi hivatallá átalakított intézmény, de újabb létszámcsökkentést jelentettek be. Ezúttal 18, nagyrészt ellenőrzési feladatokat ellátó munkatárstól kell megválni.
– Úgy történt az átszervezés, hogy minden résztevékenységhez hozzá nyúlhatunk, kivételt képez a kincstár és az ellenőrzési funkció – mondta a hivatalvezető. – A megyei központi igazgatóságból hivatal lett, alárendeltségébe tartozik a kézdivásárhelyi iroda és a baróti osztály. A megyei hivatal keretében megtartotta státusát a kincstár, amit egy aligazgató irányít. Az indoklás szerint uniós követelmény volt, hogy mivel banki feladatokat lát el, gyakorlatilag az állam kihelyezett bankfiókja, a szerkezetéhez nem kell hozzányúlni. Így jött létre a megye legnagyobb bankja, közel hetven alkalmazottal. Tulajdonképpen funkcióját tekintve nem kellene a pénzügyi hivatal keretébe tartoznia, hiszen nem az adók, illetékek behajtása a feladata, hanem elsődlegesen a befolyó összegek kezelése, nyilvántartása. Márpedig amit Bukarestben, illetve most már Brassóban is követelnek, az a minél hatékonyabb behajtás.
– Mi a lényege az újabb átszervezésnek?
– Most jöttek rá, hogy az ellenőrzés, nálunk legalábbis, túlméretezett. Túl kevés a vállalkozó, túl kicsi a megye, nem kell ennyi ellenőr – szóltak az érvek. Jelenleg közel ötvenen dolgoznak az ellenőrzésben, de a központ szerint például az egyéni vállalkozások ellenőrzését – azok számát tekintve – nem húsz, csupán hét ellenőr el tudja látni. Holott ez semmilyen munkakörben nem érvényes, hiszen van egy sor szolgáltatás, ami nem a vállalkozások számától függ, azt minden esetben el kell látni.
– Ez azt jelentené, hogy kevesebb ellenőrzés lesz nálunk, vagy ezután Brassóból jönnek kontrollba?
– Gyanítani lehet, hogy ez utóbbi fog történni, pedig nem a fontoskodó ellenőr végzi az igazi munkát, hanem azok, akik a háttérben dolgoznak. Általánosan úgy is lehet fogalmazni, a régiósítás arról szól, hogy innen eltűnt a rendszerből hetven-nyolcvan ember, létrejött egy régióközpont 260 alkalmazottal, és sok politikai kinevezéssel bíró főnökkel, vezérigazgatóval, illetve öt helyettessel.
– Az adóalanyok létszámát tekintve meglehetősen nagyok a statisztikai eltérések. Miközben alig több mint négyezer vállalkozás tesz le zárómérleget, több mint ötezer bejegyzett céget tartanak nyilván, nem beszélve a további, mintegy kétezer egyéni vállalkozóról. Adóügyi szempontból honnan adódnak a különbségek?
– Az adó szempontjából különböző helyzetben vannak a cégek. Mi mintegy ötezerrel számolunk – az egyéni vállalkozókon, na meg a természetes személyeken kívül –, ám ebből több száz inaktív. Ami azt jelenti, hogy három alkalommal, vagy hat hónapig nem tett le pénzügyi nyilatkozatot nálunk. Ezek külön adatbázisba kerülnek, az interneten láthatóak. Vannak cégek, amelyek nem tesznek eleget mérlegleadási kötelezettségeiknek. Továbbá egy ideig az alapítványoknak, egyesületeknek nem kellett mérleget leadniuk, egy ideje kötelesek letenni nálunk is, de nem mindig teszik meg. A statisztikákba egyébként az kerül be, akinek adószáma van, márpedig ezek közül sem mindenik mérlegköteles. A mérlegleadási kötelezettséget mintegy négy-ötszáz cég nem teljesíti, ez alig tíz százalék. A harmadik kategória a befagyasztott cégek, azok csak az első évben kötelesek zárómérleget letenni, három évig nem. De el kell mondani, hogy a pénzügyi fegyelem tekintetében abszolút élen állunk országos szinten is, negyedik-ötödik helyen a rendszeresen nyilatkozó, illetve adózó cégek arányát illetően. És ez nem a pénzügy, hanem a vállalkozók érdeme. Sőt, abszolút értékben hét megyét utasítunk magunk mögé az adóbevételek mértéke tekintetében. Nem kell egyáltalán szégyenkeznünk, sokkal nagyobb megyéket utasítunk magunk mögé, amikor pénzt kell bevinni a fővárosba.
– Mindez úgy, hogy itt is a nagy cégek Bukarestnek adóznak...
– Igen, ugyanúgy mint más megyékben, s ez az arány – csak megsaccolni tudom, mert nincs rálátásunk – mintegy harminc százalék a megye adóbevételéből. S még egy érdekesség: az ország bevételeinek fele az úgynevezett nagy cégektől származik, a másik negyede Bukarestből, vagyis a bevételek háromnegyede fővárosi ellenőrzés alatt áll, az ország többi részének marad a negyede. A sokat hangoztatott decentralizáció így áll ma Romániában. A másik nagy gond, hogy a konszolidált állami költségvetés bevételi oldalán a különböző forrásokból származó bevételek – adó, illeték, járulék stb. – egy sor átcsoportosítás révén jutnak el a kiadási fejezetekbe, amiről semmit nem tudni. Így könnyű azt mondani a politikusoknak, hogy nincs pénz nyugdíjakra, nem elég a bevételezett járulék, kölcsönt kell felvenni a nyugdíjakra, holott lehet, hogy a politikai tevékenységekre kiadott pénzen kellene spórolni. Egy normális országban nem egy kiadási tételt, hanem az egész költségvetés hiányát finanszírozzák kölcsönből.
