Pontosan ismeri az erőmegoszlást, tudja — akár választókörzetekre lebontva —, kire, mire számíthat, felmérhette már eddig erejét, de gyengeségeit is, ha egyáltalán van/volt erre hajlandósága. Megtette-e, vagy sem, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülése után derül ki, mint ahogyan az elkövetkező hónapokban tudjuk meg azt is, a pártosodás szükséges voltának hangoztatásán kívül miként próbálja humán erőforrásait felfrissíteni, a régi, jó, hűséges, de nem túl eredményes vagy sikeres, kissé elkopott tisztségviselők helyett másokat, újakat állítani.

Szemmel láthatóan a szövetség egynémely igen ismert és aktív képviselője számolt azzal, hogy a parlamenti választásokon, ha változik, ha nem a törvény, az RMDSZ szerényebb eredményeket ér el, kevesebb képviselője, szenátora lesz, s húzódnak vissza eredeti szállásterületeikre, Borbély László például Marosvásárhely polgármestere szeretne lenni, Tamás Sándor Háromszék tanácselnöke, esetleg alelnöke, Antal Árpád Sepsiszentgyörgy városvezetője, hogy csak a legkézenfekvőbb neveket említsem. De a jelenleg helyben funkcióban lévők sem hagyják magukat. Természetesen, maradni akarnak, mintha összenőttek volna székeikkel, s mintha nekünk, választóiknak legalább nyugdíjazásukig biztosítanunk kellene számukra a jó megélhetéshez elengedhetetlen politikai és közigazgatási pozíciót. Mert jelenleg az ellenzék még mindig a pártbejegyzéssel küzd, csak a terep egyik felére, az RMDSZ-ére hull némi fény, ami belső konfliktusokra, pozícióharcokra világít rá. De ha visszagondolunk, jó ideje így van ez. Volt e kis megyében már minden választás előtt küldöttgyűlés és állóurnás szavazás, tisztességes megmérettetésre való törekvés és manipulálás, HKT-k elvtelen kibővítése a demokrácia tágítása nevében, amikor az új arcokat a megyeháza, a városháza, a szövetkezetek vagy egy-egy magánvállalkozó alkalmazottjai jelentették. Akik jöttek, feljebbvalóik parancsa szerint voksoltak, s úgy eltűntek az RMDSZ háza tájáról, mint beteg szamár a ködben. Volt SMS-ekkel, magánalkukkal irányított szavazás, s olyan végeredmény, mely a legjobbakat lökte félre, s ha nem is az utolsóból lett a legelső, de tény, hogy valamiféle varázslat révén a délutáni ötödik helyezett estére első helyre avanzsált.

Itt, Háromszéken az RMDSZ sokat ártott magának. A jelenlegi bizalmatlanság egyik forrása is ez, bár a későbbiekben a rossz tömbmagyarság-politika, a felső vezetés tagságtól való elszakadása és önjáró politikája, no meg a helyi vezetők szerény eredménye is rontott megítélésükön. Az egység fontos lenne, de már az RMDSZ sem erre törekszik, pusztán győztes párt szeretne lenni. Most úgy néz ki, ez kevés az üdvösséghez.