Ha nem teszünk meg mindent Székelyföld autonómiájáért, az erdélyi magyarság eltűnhet a történelem színpadáról. Helyben kell meghozni a bennünket érintő döntéseket, nem Bukarestben. Nem engedhetjük, hogy a kormány által tervezett régiósítás során Székelyföldet feldarabolják. Fontos, hogy valós összefogás alakult ki, erőt, egységet kell felmutatnunk, hogy Bukarestben is számoljanak velünk, és a nagyvilág is megismerje követeléseinket.
Anyanyelvű oktatást akarunk óvodától egyetemig, hatékony közigazgatást, ösztönző adópolitikát, azt szeretnénk, hogy Székelyföld maga rendelkezzék kincseivel. Azért kell autonómia, hogy ne kényszerüljünk külföldre vándorolni – a vasárnapra meghirdetett székelyek nagy menetelésére készülők ilyen és ehhez hasonló megfontolásokból tartják fontosnak jelenlétüket az eseményen. Ismert vagy kevésbé ismert közéleti személyiségeket, fiatalokat, diákokat, nyugdíjasokat, vállalkozókat, tanárokat, lelkipásztorokat, művészeket, értelmiségieket szólítottunk meg, arra kérve őket, foglalják össze, miért tartják fontosnak, hogy vasárnap jelen legyenek a Kökös és Bereck közötti nagy menetelésen.
Megmaradásunk esélye
NEMES LEVENTE színművész, Sepsiszentgyörgy: Részt veszek a nagy menetelésen, mert fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy mi is létezünk ebben az országban. Románia vezetői, sajnos, hajlamosak megfeledkezni erről, hajlamosak megvonni tőlünk a világon minden kisebbséget megillető jogokat. Már 1985-ben is így politizáltak, akkor vált nyilvánvalóvá számunkra, hogy fel akarják számolni a nemzeti kisebbségeket, hogy a beolvadás a sorsunk. Száz éve tart ez tulajdonképpen, mert sajnos minden időnkénti enyhülés után – mint amilyen a Groza Péter- vagy a Băsescu-féle is volt – kiderül, hogy bizony hiábavalóan reménykedtünk. Nem egészen értem, hogy miért van olyan nagy szükségük erre a gyakorta emlegetett „tiszta nemzetállamra”. Ha az erdélyi magyarság nem teszi meg ezeket a lépéseket, tényleg az lesz a sorsunk, hogy eltűnünk a történelem színpadáról, ami, úgy vélem, minden hibánk ellenére kár lenne.
INCZE ZSOLT szemerjai református lelkész, a Sepsi Református Egyházmegye esperese: Ha a szülőföldről van szó, kötelező ott lenni, megmutatni, hogy mit tudok és mit akarok. Vállalnom kell nemzetemet, népemet – és ez nem politika, ez az élet egyik sarkalatos kérdése. Ebben mindenki érintett, azért fontos, hogy mindannyian ott legyünk, és mindenki személy szerint felvállaljon valamit. Nem kell kardot forgatni, egyszerűen meg kell fogni valakinek a kezét, hogy kialakulhasson az élőlánc a szülőföldért, ami nemcsak szántóterületből és kenyérből áll, hanem élő emberből is – és én azért leszek ott vasárnap a gyülekezetem, a családom tagjaival együtt, mert itt vagyok itthon, és itt kell megmaradnom székelynek, magyarnak és kereszténynek.
FARKAS FERENC történelem szakos tanár, a kézdivásárhelyi Református Kollégium igazgatója: Minden székely ember kötelessége részt venni a nagy menetelésen, hiszen ezáltal tudjuk megmutatni a román hatalomnak, hogy Székelyföld nem elhanyagolható terület, országrész, amelyet tudatosan el kell sorvasztani. A történelem folyamán a székely önrendelkezés három pillérre épült, a szabad székelyek jogait a jelenlegi hatalomnak is tiszteletben kellene tartania, hiszen mi is adófizető állampolgárok vagyunk, nekünk is jogunk van ahhoz, hogy Romániában autonóm területen élhessünk. Azért kell minél nagyobb számban jelen lennünk a nagy menetelésen, hogy megmutassuk, létezünk, vagyunk, és számolni kell velünk.
BALOGH LÁSZLÓ, a kovásznai központi református egyházközség lelkésze: Annak az élettérnek, melyben nekem szolgálni adatott, ez az utolsó megmaradási esélye. Most látszanunk kell, meg kell mutatni, hogy mennyien vagyunk, ott tudunk lenni, ahol szükség van ránk, meg tudjuk fogni egymás kezét, hajlandóak vagyunk a színtérre állni, nemcsak gondolatban, hanem tettekben is.
FARKAS VILMOS református lelkész, Kisbacon: Amikor népünkkel valami történt, mindig ott voltam. Ott voltam a forradalomkor, majd Marosvásárhely fekete márciusán, majd, miután Erdővidékre kerültem, Krizbai Imre lelkipásztor társamon keresztül a csernátoni találkozók résztvevője lehettem, innen pedig egyenes út vezetett a mostani önrendelkezési megmozdulásainkhoz. Számomra természetes tehát, hogy most a menetelésen is ott kell lennem. Nem hagyhatjuk, hogy helyünk üresen maradjon, mert akkor más tölti be azt.
Össze kell fognunk
BOTH LÁSZLÓ, a zabolai kultúrotthon igazgatója, néptáncoktató: Azért tartom fontosnak a részvételt, mert így lehet megmutatni a magyar összefogás erejét, ezért kell minden magyarnak, székelynek ott lennie a nagy menetelésen. Így lehet felhívni a figyelmet a székelység óhajaira, követeléseire, hogy azokat itthon, az országban, de a nagyvilágban is megismerjék.
BALÓ ERVIN, a Konsza Samu Általános Iskola igazgatója, Nagybacon: Örvendek, hogy politikai színezettől függetlenül mindenki egyet akar: valós önrendelkezést a székelységnek. Meggyőződésem, ennek az együttműködésnek mindenki örvend, s többen lesznek ott, mint várnánk. Azt szeretném látni, hogy ez a közös cselekvés nemcsak egyszeri, hanem folyamatos lesz.
VETRÓ ANDRÁS szobrász, Kézdivásárhely: Mindenképpen szándékomban állt részt venni a vasárnapi nagy menetelésen, és megtisztelő számomra, hogy a városvezetés felkért: a 15. székely határőr gyalogezred bandériuma is vonuljon fel. Ez azt jelenti, hogy heten-nyolcan – a félreértések elkerülése végett fapuskák nélkül – leszünk jelen a nagy menetelésen. Nagy örömmel mondtam igent a felkérésre, hiszen mindannyiunknak ott a helye.
Székelyföld fel nem darabolható
SZŐCS LEVENTE, Nagyborosnyó polgármestere: Minden magyar tudja, ha egyforma törvények érvényesek az ország minden állampolgárára, akkor mindenkinek egyenlő jogokat is kell élveznie. Biztosítani kell az anyanyelven való tanulás jogát óvodától az egyetemig és a szabad anyanyelvhasználatot mindenki számára. A régiósítás ellen is össze kell fognunk, nem engedhetjük, hogy Székelyföldet szétdarabolják. Ezeket az óhajokat hallatni kell a nagy menetelésen, hadd tudjanak ezekről minél többen. Azt is láttatni fogjuk, hogy a közös ügy érdekében össze tud fogni a székelység.
BAKA VALÉR nyugdíjas, Kézdivásárhely: Rendkívül fontosnak tartom, hogy minél többen legyünk a nagy menetelésen, és közösen nyilvánítsuk ki a székelység közakaratát: nem kérünk a Ponta-kormány régiósításából! Nem fegyverekkel, hanem békés úton kell kifejeznünk akaratunkat, hiszen ezen a vidéken is évszázadok óta békésen együtt él a román és a magyar, csak a magyargyűlölő politikusok akarják összeugratni a két népet.
VITÉZ LUKÁCS BENEDEK nyugdíjas, Kézdivásárhely: Be kell bizonyítanunk, hogy Székelyföld igenis létezik, mivel azoknak, akik nem tanultak erről a történelemkönyvekből, ezt meg kell tanítani. Erdély mindig független volt, míg önállóságát és a székely nép önrendelkezési jogát eltiporták és meggyalázták. Sokan azt akarják, hogy a múltunkat is felejtsük el. Ezt hiába is várják el tőlünk, mert a székely nemzet nem olyan, amely könnyen felejt. Meg kell jelennünk vasárnap minél többen, és hallatnunk kell az akaratunkat. Arra kérjük vezetőinket, akik felvállalták érdekeink képviseletét, hogy ne csak beszéljenek, hanem valóban álljanak a nép mellé, és az akaratunkat képviseljék. Nekünk nem kell Bukarest irányítása! Mi nem akarunk semmi mást, mint a Székelyföld területi önrendelkezését. Mi, a kantai katolikus kórus tagjai imával vonulunk el a számunkra kijelölt helyre.
BENKŐ BÉLA közgazdász, Fiatal Barótiak Egyesülete, Barót: Ott akarok lenni, mert láttatnunk kell, hogy elegen vagyunk, akik autonómiát akarunk. Fontos nekünk, hogy dolgainkról – legyen szó gazdaságról, közigazgatásról vagy éppen kultúráról – magunk dönthessünk, ügyeinket mi tartsuk kezünkben, hiszen Székelyföld enélkül nem erősödhet meg.
Itthon boldogulni
TUSA JÁNOS kántor, tanító, Székelytamásfalva: Úgy gondolom, minden székely embernek ott a helye, ahol az egység mutatkozik meg, ahol pártok és civil szervezetek is össze tudnak fogni. Székelynek tartom magam, fenntartom, hogy Székelyföld maga kell hogy rendelkezzen kincseivel, helyben kell meghozni a térséget érintő döntéseket, meg kell valósítani a székely autonómiát.
DIÓSZEGI LÁSZLÓ vállalkozó, a sepsiszentgyörgyi Diószegi Pékség tulajdonosa: Részt veszek a vasárnapi rendezvényen, fontosnak tartom, hogy ott legyek, hiszen rólunk van szó. Hogy miért? Itt az esély, hogy elmondjuk, mit szeretnénk. Hagyják, hogy mi határozzunk a saját dolgainkról, ne mások döntsenek rólunk. Ott kell lenni, mindenkinek ott kell lennie!
VARGA SZABOLCS építőmérnök, Sepsiszentgyörgy: A székelyek nagy menetelésén is múlik a területi autonómia kivívása és az, hogy tudunk-e gyermekeinknek magyar jövőt és megélhetést biztosítani szülőföldünkön. Például magyar nyelvű oktatást az óvodától az egyetemig, olyan hatékony közigazgatást, adópolitikát, amelynek gazdaságserkentő hatása van. A nagy menetelés téma nálunk családban, baráti körben, akivel beszéltem, nagyrészt mindenki ott lesz. Azért rendkívül fontos, hogy minél többen legyünk, mert a hatalom próbálja elbagatellizálni az ügyet. Ezért kell erős népakaratot felmutatni a világ felé. Ez szükséges ahhoz, hogy megismertessük követeléseinket, és kellő súlyt adjunk az ügynek, a székelység területi autonómiáját kivívjuk, és a nemzeti önbecsülésünket visszanyerjük.
SZAKÁLI ZaLÁN, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja (Csíkszentmihály): Fontosnak tartom, hogy részt vegyünk a székelyek vasárnapi nagy menetelésén, mert rólunk, magyarokról van szó. Én nem vagyok olyan nagy „magyarkodó”, de tisztában vagyok azzal, hogy ami az enyém, az az enyém. Ugyanakkor ez az egyik legjobb lehetőség arra, hogy megmutassuk: van magyarság az országban, és összetartás is van. Az autonómiáról sokat beszélünk az osztálytársaimmal, egyesek azt mondják, jó lenne, mások pedig az ellenkezőjét állítják, mert nem tartják erre kellően felkészültnek a lakosság egy részét. Én azt gondolom, azok számára, akik sokkal többet szeretnének elérni, ki szeretnének törni, azok számára jó lenne, mert akkor nem kellene elmenniük más országba. A vasárnapi menetelésről is beszélgetünk a társaimmal, jómagam is részt veszek és buzdítom az osztálytársaimat, hogy ők is jöjjenek el.
Összeállításunk szerzői:
BOKOR GÁBOR,
DEMETER J. ILDIKÓ,
DEMETER VIRÁG KATALIN, FEKETE RÉKA, FARCÁDI BOTOND,
HECSER LÁSZLÓ,
IOCHOM ISTVÁN, NAGY B. SÁNDOR
