Befejezni, ami ’56-ban elkezdődött
Orbán Viktor azt mondta: október 23-án az egész szabad világ kalapot emel, és meghajtja fejét Magyar­ország és a magyarok előtt, akik nyílt harcot indítottak a megszállók és a kommunista rendszer ellen, amely akkoriban félelemben tartotta az egész szabad világot. Hangsúlyozta: a magyar szabadságharcosok felfedték a világ előtt, hogy a kommunizmus ki- és megjavíthatatlan. 1956 Magyarországán nem lehetett tovább tűrni, mert nem volt, mire várni, mindenki érezte, hogy nincs tovább, ha folytatódik a szovjet világ, „semmi nem marad a magyar életből, ami a miénk”, ezért tenni kellett valamit, így „fegyvert fogtunk, és szabadságharcot indítottunk. (...) Dicsőség a hősöknek!” – mondta, szavait pedig nagy tapssal fogadta a téren összegyűlt tömeg. Emlé­keztetett: a magyarok a 20. században háromszor, 1919-ben, 1956-ban és 1990-ben rázták le magukról a kommunista önkényt. Figyel­mez­tetett azonban: a magyar szabadságnak nemcsak hősei voltak, hanem árulói is. „Az összes forradalmunkat külföldről verték le, és mindig voltak olyanok – muszkavezetők, pufajkások, vörös bárók, mikor mi volt éppen a világdivat –, akik segítették a külső ellenséget” – hangsúlyozta. Orbán felelevenítette a 2006. október 23-i rendőri akciót is: „Ezen a napon puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán, lovas rohamot vezényeltek, és kardlappal verték a békés tüntetőket. Mindez azért történhetett meg, mert azok kezében volt a kormányzati hatalom, akik gátlás nélkül felhasználhatták az állam fegyveres testületeit saját népük ellen.”
Kiemelte, hogy kormánya az elmúlt években a magyarok és a magyar szabadság érdekében hozott döntéseket. „Közeledünk a valódi felszabadulás, a mindennapi szabadságunk felé” – fogalmazott a kormányfő. A szabadság értelme ugyanis nem pusztán az, hogy nincsenek itt a szovjetek, és Magyarország nem a KGST foglya. A szabadság értelme az, hogy „felszabadíthatjuk és felszabadítjuk a saját életünket” – idézte József Attilát. Felidézte a 2010 óta hozott kormányzati intézkedéseket, amelyek, szavai szerint, olyan dönté­sek voltak, amelyekhez senkitől sem kértek engedélyt, sem jóváhagyást, sőt, a fél világ ellenére hozták meg őket. Így lett az országnak saját, a magyar és európai keresztény kultúra talapzatán álló alkotmánya, a nemzet határokon átívelő újraegyesítésével világnemzet lettünk, döntés született arról is, hogy a magyarok nem élnek tovább a nemzetközi pénzügyi alapok foglyaiként, a közös teherből pedig többet kell viselniük a bankoknak, nemzetközi cégeknek – sorolta. Hangsúlyozta: a volt kommunisták mindig készen állnak arra, hogy Magyarországot átadják a gyarmatosítóknak. Már a rendszerváltás idején is szervezkedtek a külső erőkkel, hogy átjátsszák nekik az ország vagyonát és erőforrásait – tette hozzá, majd a portugál zöldpárti európai parlamenti képviselőre, Rui Tavaresre – a magyarországi alapjogokról szóló uniós jelentés szerzőjére – utalva úgy fogalmazott: „a pufajkát öltönyre, a tovarist Tavaresre cserélték”. Felhívta a figyelmet: nem elég jól kormányozni, nem elég kiszabadulni a hitelezők szorításából, nem elég az eredmények hosszú sora, és nem elég semmilyen biztató felmérés sem. „Nem hihetitek, hogy a kormányotok nélkületek és helyettetek megnyeri a küzdelmet, nem hagyhatjátok a munkát egyszerűen a kormányra vagy a pártokra” – fordult hallgatóságához. „Szerveződjetek, jelent­kezzetek és csatlakozzatok! Nincs okunk kapkodni, de lassan és biztosan be kell indítanunk a gépezetünket, hadrendbe kell állítani csapatainkat, éppen úgy, ahogyan 2010-ben tettük. Készülődjetek, most befejezhetjük azt, amit ’56-ban elkezdtünk. Mindenkire szükség lesz” – buzdította hallgatóságát.

Összefogást követeltek az ellenzéki tüntetésen
Míg Bajnai Gordon, az Együtt–PM szövetség vezetője és Mester­házy Attila MSZP-elnök a kormányt bírálta és a kormányváltás lehetőségéről beszélt a baloldali ellenzék október 23-ai demonstrációján, a Demokratikus Koalíciót vezető Gyurcsány Ferenc és több kisebb párt vezetője a jelenleginél szélesebb összefogásra helyezte a hangsúlyt, miközben a szocialistákat és az Együtt–PM-et is kriti­zálta a budapesti Műegyetem előtt tartott rendezvényen. Bajnai Gor­don, az Együtt–PM szövetség vezetője azt mondta: tudja, hogy egy éve, amikor a Milla demonstrációjának szónokaként visszatért a politikába, és meghirdették a korszakváltás programját, sokakban újjáéledt a remény, ám az csak részben teljesült. „Nem teszek úgy, mintha nem látnám a csalódottságot. Nem mutogatok másra, de kész vagyok tanulni belőle” – jelentette ki, hozzátéve: egy év alatt megerősödött a hite, hogy a kormány- és korszakváltáshoz csak a választók széles összefo­gásával vezethet út, ehhez pedig szükség van a bizonytalanokra, kiábrándultakra és a ma még félrevezetettekre is. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke azt hangsúlyozta: a demokratikus ellenzék támogatóinak, mozgalmainak és pártjainak össze kell fogniuk, „nem kicsit, nagyon”. Szerinte a demokratikus ellenzéknek közös vezetőre van szüksége, „nem kettőre, nem háromra, nem nyolcra, hanem egyre”. A rendezvény utolsó felszólalója, Mester­házy Attila MSZP-elnök színpadra lépésekor a tömeg egy része azt kezdte skandálni: „Össze­fogást!”, a szocialista pártelnök emiatt egy rövid ideig nem tudta elkezdeni a beszédét. A korábbi felszólalásokra – köztük Gyur­csány Ferencére – és az újrakezdődő „Összefogást!” skandálásra utalva Mesterházy Attila azt hangoztatta: „ha valóban le akarjuk győzni Orbán rendszerét, ha valóban úgy gondoljuk, hogy nem az önzésről szól a politika”, akkor az ellenzéki politikusok nem lehetnek egymás ellenfelei, és téved, aki ezt szem elől téveszti.