Kilenc óra alig múlt, amikor a baróti református templom és a bányaépület előtt állomásozó autóbuszok elindultak a Hatod-tető irányába. Az utolsó csak félig telt meg, de Bibarcfalván, majd Nagy­baconban fehér ingbe öltözött meglett férfiak, székely ruhát viselő kislányok és zászlót hozó legények szálltak fel. Az erdővidéki karaván gyülekezőhelyén, a Ha­tod­ban, a Murgó étterem előtt – Vargyas, Bardoc és Barót népes serege mellett még a kerülő utat vállaló bölöniek és nagyajtaiak is ott vannak valahol, személygépkocsi pedig annyi, míg a szem ellát – csak néhány percig időzünk, aztán gyorsan haladunk Maksa irányába. A buszon állandó téma az önrendelkezés: nem vitás, megilleti közösségünket, de mikor s milyen eszközökkel érhetjük el, s kikre számíthatunk cé­lunk megvalósításában, elérésében? A válaszok sokfélék, de közös bennük a székelyek nagy menetelésébe vetett hit – ennyi ember óhaját csak észreveszi Bu­karest, s a világnak is feltűnik, Európa egyik leg­jelentősebb kisebbsége vagyunk, amelynek még nem jár az auto­nómia.
Eresztevény határában a falutáblák alatt fegyelme­zett sorokba rendeződnek az emberek, s megindulnak az ökumenikus istentisztelet helyszíne irányába. A kis falusi iskola udvara hamar megtelik, sőt, az utcába sem fér a több ezer, zászlót lengető ember. Papp Zsolt helybeli református lelkész a bibliai zsidók történetén keresztül szól a ma székelyeihez. Mint mondja, a többség ösztönösen és hatalomvágyból is rátámad, s megpróbálja elnyomni, jogaitól megfosztani a kisebbséget, de ha a közösségnek hit van a szívében, meg akar maradni, akkor azt elveszíteni nem lehet. Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész imájában az anyanyelvét, táncban és zenében szokásait őrző, a holnapban bízó közösségre kér áldást.
A főútra érve az erdővidékiek csoportja kétfelé szakad: többségüknek Réty irányába kell indulniuk, a többiek Maksa felé fordulnak. Keveset kell menetelni, sorokat rendezni annál többet. Az emberek jól bírják a meleget, az álldogálást, majd a tíz-húsz méteres ide-oda sétálást, de még az idegen megyékből érkező gépjárművek utasainak piszkálódására is – egy idősebb hölgy kis kék-sárga-piros zászlót lenget – mosollyal felelnek. Nagy élmény a több száz méteres székely zászló elindítása, melynek kifeszítését mindenki szívesen segíti. Két óra előtt néhány perccel érkezik a hír: sikerült, mind az ötvennégy kilométeren megvan az élőlánc. A sor pillanatok alatt felbomlik, az emberek ellepik az országút mindkét sávját: célt értünk.