Velük érkezett Csíki Sándor, az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének elnöke is. „Mindig büszkék vagyunk arra, hogy édes­apáink katonáskodtak, nagyapáink háborúkban küzdöttek, őseink dicső csatákban harcoltak a székely-magyarok szabadságjo­gaiért. Meneteljünk együtt szabadon, hogy a mi gyermekeink, unokáink, utódaink szintén büszkék legyenek ránk. S hogy mi is büszkén mesélhessük majd unokáinknak, hogy nem a beletörődés, a meghátrálás, a fel­adás emberei, hanem a sza­badság gyermekei vagyunk” – mondotta Csíki Sándor. A Nyárád menti tüntetők a Gábor Áron-szobor előtt hallgatták végig a kihangosított ünnepi szentmisét. Ezt követően a templomból ki­áramló tömeg csatlakozott a Nyárád mentiekhez, akikkel közösen vettek részt a szobor előtt megtartott ökumenikus istentiszteleten és a Come­nius-iskola tanulói által bemutatott rövid műsoron. A székely himnusz közös eléneklése után a több száz fős tömeg elindult Lemhény irányába. A menet élén Gábor Áron ágyújának hű mását vitték, majd a 250 méter hosszú székely zászló következett. A bereckiek a két szomszéd község határánál találkoztak a Lemhényből me­netelőkkel, akikkel több „szentföldi” telepü­lés vonult együtt.

Velocipéddel az autonómiáért
Hídvégi-Üstös Pál velocipédjével együtt Bereckben csatlakozott a székelyek nagy meneteléséhez. Felvette a húsz évvel ezelőtt, igazi posztóból készült ruháját, csizmáját, 40 éves székely posztóingét, és felpattant a 120 éves velocipédre, hogy azzal tekerje végig az 54 kilométeres utat Berecktől Kökösig. Ér­deklődésünkre elmondta: Hidvégen született, a szülőföld most hazahívta. Az utóbbi öt hónapban hihetetlenül hosszú utat tett meg Közép-Ázsiában, s bár alig van túl a húszezer kilométeres úton, mégis eljött hétszáz kilométer­ről részt venni ezen az eseményen, amely számára éppen olyan fontos, mint a székelység számára. Az összetartozás, az összefogás nagyon fontos, s nem szabad meg­engedni Székelyföld feldarabolását – mondotta összegzésképpen.