Kézdivásárhely főterére a székelyek nagy menetelésének résztvevői nemcsak a Székelyföldről és Erdélyből, hanem Magyarországról is szép számban érkeztek. A Gábor Áron tér már fél tizenegykor kezdett benépesülni, több százan érkeztek, sokan székely népviseletben, kezükben kisebb-nagyobb székely és magyar zászlóval.
Nem hiányoztak a területi autonómiát kérő, Székelyföld szabadságát követelő vagy az ország tervezett régiósítása ellen tiltakozó román, magyar és angol nyelvű feliratok sem. A rögtönzött színpadon a magyar történelmi egyházak lelkipásztorai tartottak ökumenikus istentiszteletet, Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Tamás Sándor megyeitanács-elnök, az RMDSZ megyei elnöke és más politikusok, parlamenti képviselők a tömeg közé vegyülve hallgatták Beder Imre református lelkész, Vargha Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes, Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkipásztor és Zelenák József evangélikus püspökhelyettes beszédét. A déli harangszó után a kézdivásárhelyi Tanulók Klubjának fúvószenekarával az élen a tömeg kivonult a Gábor Áron térről, és Csernáton felé indult, majd Kézdivásárhely és Csernáton között félúton, az ikafalvi letérőnél ért össze a két menet, de nem voltak tömöttek a sorok. Autonómiát!, Székelyföld nem Románia – hallatszott időnként. A városhoz tartozó Nyujtódon és Kézdisárfalván a helybeliek mellett szép számban voltak Maros és Hargita megyéből érkezettek, és ugyanott vonult fel több kézdiszéki település lakossága is. Rendbontást sehonnan nem jeleztek, csupán a vármegyések és a csendőrök között került sor kisebb szóváltásra Nyujtódon.
