Az élmény hatása alatt, azon melegében, a nagy menetelésen való részvétel során és utána a román tévécsatornák értetlen, sőt, rosszindulatú kommentárjaival szembesülve a józan jogászi érvelés keretei között nyilatkozott lapunknak a vasárnapi össznépi összefogást megvalósító tüntetésről Rozsnyai Sándor közismert jogi szakember, volt ügyvédkamarai dékán.
A televíziós műsorokban megjelent román értékelések szerint a székelyek nagy menetelésén elhangzott autonómiakövetelés alkotmányellenes. Ezt mondja a román politikai elit, a román sajtó és a román közvélemény minden autonómiával kapcsolatos kérésünkre, megnyilvánulásunkra vagy követelésünkre. Nos, véleményem szerint ez nem igaz. A román alkotmány 20. szakasza első és második bekezdésének rendelkezése szerint a román alkotmányt az alapvető emberi jogok nyilatkozatával összhangban kell értelmezni. A 2. bekezdés szerint, ha eltérés van a román alkotmány és az alapvető emberi jogokat szabályozó egyezmények között, akkor az alapvető emberi jogokat szabályozó azon nemzetközi egyezmények, amelyeket Románia aláírt, az alkotmánnyal szemben is elsőbbséget élveznek. Az igaz ugyan, hogy nagy késéssel, de végül is a nemzetközi egyezmények a kisebbségi jogokat és a kisebbségek nyelvhasználathoz való jogát az alapvető emberi jogok kategóriájába sorolják. A menetelésen kért autonómiánknak nyilván egyik alapvető kérdése a szabad nyelvhasználat, amely az alapvető emberi jogok kategóriájába tartozik. Tehát kérésünk jogosságát nem lehet alkotmányellenesnek nevezni, hanem inkább alkotmányosnak kell nyilvánítani. Másrészt, ahogyan többször kifejtettem, az 1918. december elsejei gyulafehérvári határozatok gyakorlatilag biztosítják Erdély népei számára – tehát számunkra is – azt a jogot, hogy „saját kebelünkből választott egyének által és saját anyanyelvünkön igazgattassunk”. Nekünk eddig azt mondták, hogy ezek a nyilatkozatok képezik a mai román állam létezésének alapját. Tudom, amikor eddig eljutunk, akkor román részről az a válasz, hogy igen, de a gyulafehérvári határozatok nem törvényes rendelkezések (a parlamentben már elhangzott az is, hogy azok nem egyebek, mint bizonyos körülmények között „elhamarkodottan” tett kijelentések). Több alkalommal bebizonyítottam, hogy az a közgyűlés az akkori román felfogás szerint – amit még a nemzetközi egyezményekbe is belefoglaltak – román szemmel törvényhatóság volt, mert a román közvélemény úgy ítéli meg, hogy ezen határozatok alapján csatolták Erdélyt és a bennük megnevezett magyar területeket Romániához. Egy ország határainak megváltoztatása sehol a világon nem történhet meg olyan rendelkezéssel, ami nem törvény. Nos, ha a határozatok a fentebb leírtaknak megfelelően Románia és Magyarország határait is megváltoztatták, akkor törvényerővel bírnak, s mivel azok alapvető emberi jogokat szabályoznak, egyben nemzetközi hatályuk is van. Így ezek a határozatok egyszerre alkotmányosak is, kötelezőek is, és biztosítják az autonómiához való jogunkat. Ha mindez nem így lenne, akkor azt mondják ki ők maguk.
Rozsnyai Sándor ügyvéd
