Békési levelekA 22-es székely-magyar csapdája

2013. október 31., csütörtök, Nemzet-nemzetiség

Mintegy 22 országban és 22 magyarországi településen döntöttek úgy, hogy szimpátiatüntetéssel csatlakoznak a székelyek nagy meneteléséhez. Így Budapesten, Szol­nokon, Debrecenben, Keszthelyen, Békés­csabán, Hódmezővásárhelyen, Szombathe­lyen, Zalaegerszegen is felvonulással fejezték ki szolidaritásukat a résztvevők.

Békéscsabán a fáklyás felvonulást a Békés Megyei Polgári Nyugdíjasok Civil Egyesülete és a Polgárok Békéscsabáért Egyesület hirdette meg. A körülbelül háromszáz fős menet résztvevői vasárnap este a városháza előtti téren gyülekeztek magyar és székely zászlókkal, fáklyákkal felvértezve. A békési KÉSZ csapata a polgármesteri hivataluk erkélyéről elkért méretes kék-arany lobogóval érkezett, nagy derültséget keltve. A székely himnusz közös eléneklése után a menet székely ruhás menyecskék vezetésével indult el az Andrássy úton, akik között falatnyi, ugyancsak népviseletben tündöklő kislány fickándozott vidáman, élvezve a vakuk villanását. A mintegy két kilométernyi út a Trianoni emlékműnél ért véget, de nem úgy a rendezvény. Magyar himnusz, szavalatok (Sarusi Mi­hály: Könyörgés Csonka Boldogasszony neve napján), próza (Orbán János Dénes: Véres képeslap Erdély­ből), Boldog­asszony anyánk, ismét székely himnusz, kö­zös gyertya- és mécsesgyújtás, fáklyaletűzés, majd hazamenni nem akarás következett. Igen. Nem akaródzott elindulni. Alig szállingózott el pár ember, a java maradt. Előbb csendben meredtünk a Nagy-Magyar­országra zuhanó guillotine-ra, majd halk női hang törte meg a hullámzóan mormogó utcazajt. Az előbb bátortalan énekecske egyre hallhatóbbá lett, majd mások is belekapaszkodtak, és percek alatt kipirult, mosolygó, boldog arcok, meghatódott, könnybe lábadó szemek tüzétől lett még fényesebb a terecske, s teperte le az autók zaját a közös ének megállíthatatlanul áradó folyama: hoztuk a dalt az erdőről, pont úgy, mint egykoron, Mezőségen, Sütő András legénykorában. Anyánk, lehet, nekünk is könnyű álmot ígért, lehet, nem, nem emlékszem, de arra igen, amikor Czikéli László – kolozsvári vendégként – a sepsiszentgyörgyi színházban, legényke koromban, ezt a részt a könyvből elmondta. Mond­ta? Szavalta? Ezt sem tudom. Csak megmámorosodva élveztem a katarzis szédítő magasságát, s köszöntem a jó istennek, hogy ezt megérhettem.
Igen, ahhoz a régi naphoz volt hasonlatos a vasárnap este. Csodálatos, felemelő, emberi volt. Otthon-ízű. De talán attól a legszebb, hogy körbenézve azt látta az ember: nem lelkifurdalásos erdélyi szökevények alkotják a tömeg magvát, hanem született anyaországiak, békéscsabaiak. Azaz valódi szolidaritás, igazi, közös dalhozás volt, ami velünk ott megesett. Itthon-ízű, s épp ebből a kettősségből adódóan megrendítő.
Mi akkor a csapda végül? És miért székely? Miért magyar? Na és miért 22-es? Talán kezdjük a végén. Azért 22-es, mert ki- és elkerülhetetlen „szerkezet”, hiszen a szeretet maga alkotja. A legyőzhetetlen fegyver rejtezik benne: jobban szeretni, mint ahogy minket utálnak. Ez az, ami az eddigi megmaradásunk titka is. Történelmünk során sokan akartak legyőzni. Ellenálltunk, volt, hogy megvertek, volt, hogy győztünk, de mindig maradtunk, aztán szép csendesen magunkba olvasztottuk a ránk acsargókat. S közben megőriztük identitásunkat. Na, ez már így egy kicsit „specifikusan”, sajátságosan székelymagyaros. Kard, bicska, kasza, s közben mosoly és szeretet? Különös. De nem álságos, hanem őszinte és való. Hogy elsőre nehezen érthető és emészthető? Lehet. De velünk élve gyorsan elsajátítható, átvehető.
Ma is fenik ránk fogukat sokan. Apadunk is rendesen. Volt már ilyen, történt már hasonló velünk. Sosem hagytuk. Most sem fogjuk. Ezt most megmutattuk az egész világnak. Keményen és konokul, de szelíden és békésen. Szemekbe nézve, felemelt fővel, imára kulcsolt kézzel, elszánt szeretettel.
Pálmai Tamás

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 507
szavazógép
2013-10-31: Nemzet-nemzetiség - :

Alkotmányos jogunk az autonómia

Az élmény hatása alatt, azon melegében, a nagy menetelésen való részvétel során és utána a román tévécsatornák értetlen, sőt, rosszindulatú kommentárja­ival szembesülve a józan jogászi érvelés keretei között nyilatkozott lapunknak a vasárnapi össznépi összefogást megvalósító tüntetésről Rozsnyai Sándor közismert jogi szakember, volt ügyvédkamarai dékán. 
2013-10-31: Faluvilág - Kisgyörgy Zoltán:

Forrásmentés Mikóújfaluban

Nem lehet tudni pontosan, mi vetett véget a mikóújfalusi híres sós-lúgos Hunnia gyógyvíz palackozásának, csak sejtjük, hogy az 1916-os esztendő, mert a román hadsereg bevonulása alkalmával sok ipari létesítmény vált lángok martalékává.