S. PIROSKA, Csíkszereda. A székelyek nagy menetelésén a himnusz éneklése után felháborodtam: hallgattuk a rádiót, hogy mit kell tenni, és úgy tűnt, mintha békát nyúzni küldenének. Összedugtuk többen a fejünket, végül megfejtettük, hogy a „brékin nyúsz” valójában hírösszeállítás volt. A kifejezéssel azonban nem békültünk ki, hiszen egy székelyföldi rádióban nem így kellene beszélni azokhoz, akik többek között az anyanyelv használati jogáért is tüntettek.
BOCZ KLÁRA, Sepsiszentgyörgy. Bizonyára minden tévénéző értesült már azokról az új törvényekről, amelyeket az elmúlt hetekben szavazott meg a parlament. A legbosszantóbb, ahogy a nyugdíjasokat, gyermekeket semmibe veszik. Havi 42 lej állami támogatás gyermekenként, tisztelt törvényhozó urak? Egy kenyér, egy liter tej, 20 deka felvágott, a többit már nem kell másnapra beosztani, sok nem marad. Ezért van olyan sok gyerek az utcán, koldulnak, emberkereskedők kezébe kerülnek – a szülő pedig támogatás helyett újabb szabadnapot kap, miért? Hogy együtt kolduljon a gyermekével? A kisnyugdíjasok éjszakákat töltenek álmatlanul, az urak által kiosztott alamizsnát számolgatva; a fűtési támogatás is csak szemfényvesztés, nesze semmi, fogd meg jól! Románia szégyene, ahogy a gyermekekkel és az idősekkel bánik. Vajon, amikor ezeket a törvényeket megszavazzák, ébren vannak a honatyák, vagy az utcakutyák helyett őket altatták el? Ne várják, hogy a nyomorban élők ébresszék fel a döntéshozókat mély álmukból!
FARKAS ZOLTÁN, Málnásfürdő. A falu temetőjében vagy húsz szarvasmarha legel őrizetlenül. Már három fejfát letörtek, és mindent összeganéztak.
BALÁZS JÁNOS, Csíkszereda. Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök úrnak üzenem tisztelettel: az elfogult román politikusoknak meg kell mondani, hogy a KÖZSÉGHÁZA felirat a régi épületekkel együtt történelmi műemléknek számít. El kell magyarázni, hogy nálunk, Erdélyben vidéken községháza, városon polgármesteri hivatal működött. A községháza azt jelentette, hogy az épület a közösség tulajdona. Régi időkben a községek önkormányzati hatalommal, autonómiával rendelkeztek. Akkoriban semmilyen területet nem szabadott elidegeníteni, ezért voltak erdeik, szántóik, kaszálóik és legelőterületeik a falvaknak. A Kárpátokon kívül ilyen nem létezett, ezért nem tudják. Ahogy azt sem, hogy régen a községházán dolgozókat törvénytudóknak nevezték
VERESS PÁL, Sepsiszentgyörgy. A Csíki negyed 10-es tömbházának lakóiként örömmel láttuk, hogy mit végeztek a bejárat előtt. Valamikor csak gumicsizmában lehetett a lépcsőház ajtaján kijönni esős időben, mert a lefolyók eldugultak. Írtunk kérvényt a polgármesternek, ki is jött, megnézte, mi a baj. Aztán jöttek a munkások, rendbe tettek mindent: új járdát, támfalat, virágágyást stb. alakítottak ki, már csak az utat kell leaszfaltozni, és jöhet eső, jöhet hó, nem lesz bajunk a közlekedéssel. Köszönjük!
N. N., Sepsiszentgyörgy. Nem vet ránk jó fényt a szépen rendbe hozott Erzsébet parkban díszelgő székely zászló. Igénytelen, szürkére festett vasrúdra húzták fel, amit szakadt szemetesfóliával burkolt homokzsák-talapzat tart. Mindez csúnyán kiugrik az új padok, lámpaoszlopok, kovácsoltvas korlátok közül, és szellemi jelképünkhöz sem illik.
