Az elmúlt hetekben közölt cikksorozatban bemutattam az Észak-Erdély történetében hírhedté vált brassói szervezésű Maniu-gárdák székelyföldi vérengzéseit, melyek parancsnoka Gavrilă Olteanu tartalékos kapitány volt.
Mivel a sorozat 14. részében (Háromszék, 2013. október 26.) a név csak Olteanu formában szerepel, Magyarhermányban sajnálatos módon többen összetévesztik őt Gheorghe Olteanuval. Bár a cikksorozatból egyértelmű, hogy a két személy nem lehet azonos, ugyanakkor a teljes név a sorozat korábbi részeiben több alkalommal is olvasható, a félreértések eloszlatásáért néhány részletet idézek:
„Gavrilă Olteanu, a brassói önkéntesek parancsnoka, tartalékos kapitány szeptember 8-i kiáltványában a voluntárok előtt álló szent célt így fogalmazza meg. »A győzelemre vezető fegyverek meg fogják tisztítani [a magyaroktól] a felszabadított Erdély földjét« a Tiszáig. A »dák buzogány« lesz a magyarokkal való leszámolás eszköze, és ami a leglényegesebb: véglegesen lezárják az Erdéllyel kapcsolatos területi vitát.” (…) „A toborzás 1940. szeptember 5-én a brassói városházán működő turisztikai irodában kezdődik. A brassói voluntárok vezetője Olteanu lesz. Az ő neve később a leggaládabb gyilkosság szinonimájává vált. A brassói alakulat szervezésénél – a szeptember 6-i jegyzőkönyv szerint – figyelembe veszik »Iuliu Maniu úrnak a megszállt Erdélyt felszabadító önkéntes ezredek megalapítására vonatkozó utasításait, valamint a Nagyvezérkar 1944. szeptember 2-i, 64974. számú jóváhagyását«. Olteanu és az önkéntesek toborzásának támogatói közt találjuk Brassó megye alprefektusát, ügyvédeket, tanárokat, újságírókat, újságszerkesztőket.” (…) „A román nagyvezérkar engedélye nélkül indul Székelyföldre a Gavrilă Olteanu parancsnoksága alatt álló brassói voluntárok 600 fős csapata.” (Háromszék, 2013. október 5.) „A gárda akkor számolódik fel végleg, amikor 1946. augusztus 10-én a belügyminisztérium cellájában Gavrilă Olteanut három hónappal az ítélethirdetés előtt megölik.” (Háromszék, 2013. október 19.)
Nyilván a 67 évvel korábban kivégzett Gavrilă Olteanu nem lehet azonos a magyarhermányi Gheorghe Olteanuval. Ez utóbbi, Ballóné Pál Mária szerint, mint rendőr, ha a szükség úgy követelte, mindig kiállt az igazság és a magyarok védelmében. Őt ezért tisztelet és megbecsülés illeti.
