A székely menetelés bebizonyította, az erdélyi magyar pártok egyetlen színtéren, a nagyméretű tiltakozások megszervezésében eredményesen tudnak együttműködni. Az RMDSZ is, mely némely hívei szerint botor módon engedett a két kis versenypárt és az SZNT felhívásának, és úgymond beállt a táncba, sikerként könyveli el az együtt mozdulás-tiltakozás eme modellértékű rendezvényét.
De igazuk van azoknak is, akik úgy vélik, hogy az együvé tartozás eme szép felmutatása után ideje jött, hogy a magyar pártok ne csak tiltakozás céljából fogjanak össze, hanem az erdélyi magyarság jövőjének megtervezésében is. Természetesen tiltakozni is folyamatosan szükségeltetik, mindenképp ébren kell tartani Bukarest és Európa behunyt szemű figyelmét, hogy a Kárpát-medence keleti részén él egy nagyszámú nemzetrész, mely jogokat követel magának, s nemcsak nyelvi, kulturális hagyományainak megőrzésére tart igényt, hanem olyan gazdasági, pénzügyi cselekvési nyitást is igényel, mely elengedhetetlen fennmaradásához. Ez nem jelent mást, mint hogy valamennyiünkben tudatosodjék: nem elég a szép magyar szó megőrzése, de gazdasági, politikai alapot is kell teremteni, hogy jövőnk is legyen, ne csak múltunk e tájakon.
Elengedhetetlen tehát, hogy többszálú párbeszéd alakuljon ki a magyar politikai erők között; ismerje a néppárt, polgári párt, milyen tervek, elképzelések születtek az RMDSZ-ben, és tudja a szövetség is, mit akar, hogyan képzeli politikai ellenzéke a holnapot. A haragszom rád, mert a választásokon ellenfelem voltál-politika az elkövetkezőkben igen kontraproduktívvá válhat, hisz bármennyire szidjuk az RMDSZ-t vagy a feléje kacsingató polgári pártot, illetve az önmaga identitásához ragaszkodó néppártot, amiért megbontotta az amúgy is látszólagos egységet, mind önmegvalósításunk, mind a román kormánnyal való egyeztetés, esetleges tárgyalás vagy egyszerűen az eléjük tett igénylista kidolgozása során elengedhetetlen a magyar–magyar egyeztetés és ezek eredményeként a közös akarat felmutatása. Születtek, készültek eddig is mindkét vagy három oldalon stratégiák, tervek a hogyan továbbra. Elemzések is az erdélyi magyarság, a székelység, a tömbmagyarság és szórvány helyzetéről. A népességfogyás, a gazdasági lemaradás, az igazán nagyívű befektetések hiánya, a növekvő munkanélküliség, az elszegényedés tűnik ki ezekből, mely nem kecsegtet igazán vonzó jövőképpel.
S bár látszólag erős az ellenállás a többségi társadalom részéről, a román politikum is süketnek, vaknak tetteti magát, mi több, az állam egységének megbontásával riogatja a népét, ha valóban tenni akar a magyar politikai képviselet, ellenszélben is, egy asztalhoz ülve, olyan cselekvési tervet kell kidolgozniuk, hogy ne csupán éljünk s megmaradjunk, de tovább nyitogassuk magunk fölül az egyre sűrűsödő fellegeket.
