Dimény János iskolaigazgató úgy fogalmazott, a Baróti Szabó Dávid Líceum elmúlt években elért eredményei nem annyira rosszak, miként a sajtó beállította. Szerinte a statisztikák készítésekor figyelembe kellett volna venni azt is, hogy klasszikus középiskolai osztálynak mind­össze a történelem-társadalomtudomány, a matematika-informatika, a turizmus és a környezetvédelem tekinthető. Amen­nyi­ben eltekintünk a tanügyi rendelékezések miatt a szakiskola helyett középiskolába kényszerített könnyűipari, szállítmányozási és faipari osztályok gyenge eredményeitől, a megyei átlag feletti a sikeresen érettségizők száma – hangsúlyozta.
Mondatainak alátámasztásaként az iskolaigazgató a száz, kilences átlagon felül végzett és a 135 megyei, országos és nemzetközi tantárgyversenyen dicséretet és dobogós helyezést elért diák eredményét dicsérte. „Példájuk bizonyítja, aki akar, Baróton is jó eredményeket érhet el” – mondta.
Dimény János annak ellenére is soknak tartja a hiányzásokat, hogy az elmúlt években bevezetett szigorításoknak köszönhetően számuk felére csökkent: tavaly összesen 29 711 óráról hiányoztak a diákok, ebből 24 539-et igazoltak, ám 5172 óráról ellógtak. A bő ötezer óra zöme 28–30 diákot terhel – a legtöbbet hiányzó tanuló százhúsz órán nem volt jelen –, akiknek magaviselete esetenként hatos alá is esett. A kilenc-tizedikesek esetében egyetlen fegyver a magaviselet levonása, a többieket akár kicsapással is büntethetik – bár erre most nem volt példa. Az intézményvezető arra kérte a szülőket, felügyeljék jobban gyermekeiket, ha úgy érzik, gondjuk van, kérjék az iskola segítségét, mert melléjük állnak, készek minden tőlük telhetőt biztosítani, hogy a diákok ne morzsolódjanak le.
A kiváló eredményeket elérő diákok – Ágoston Mátyás Pál, Demeter Anita, Nyikó Anetta, Potyó Imre, Szőcs Ervin János, Szőcs Tamás, Vincze Orsolya Gréta és a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség országos elnöksége által Mákvirág-díjjal kitüntetett Lőrincz Orsolya – szülei elismerő oklevelet vettek át, s méltatták az egyetlen óráról sem hiányzó Péter Lajos és az egyetlen óráról igazoltan hiányzó Komporály Lóránt Csongor teljesítményét is.
Csomor Julianna a román szakos tanárok nevében értékelte a próbaérettségi eredményeit. A pedagógus semmi jóval nem biztatta a szülőket: többségüket nem érdekli a tantárgy, az általános iskolából hozott tudásuk elenyésző, nem ismételnek eleget, helyesírásuk pocsék, a házi olvasmányokat nem olvassák, s ezért szövegértelmezési gondjaik vannak, gyenge szókincsük miatt az egyszerűbb szövegalkotás is leküzdhetetlen feladat számukra. Úgy véli, némelyeknek sikerülhet felzárkózni, de a döntő többségnek a román vizsga miatt nem sikerül majd az érettségije.
A magyar irodalom szakos Kékesi-Keresztes Lujza adatai szerint a 119 vizsgára álló közül kilencesen felül ketten, nyolcas-kilences közt kilencen, 7–8-as közt heten, 6–7-es közt tizenhatan, 5–6-os közt huszonegyen és ötös alatt – akadt tíz diák, akinek a hivatalból adott egyest alig haladta meg jegye – ötvenöten írtak. A legjobb eredményeket a matematika-informatika, környezetvédelmi és történelem-társadalomtudomány szakosok érték el, a turizmus osztályba járók gyenge-közepesek – alig a fél osztálynak sikerült átmenőt szereznie –, a többiek mélyen a sikeres érettségihez szükséges alatt teljesítettek. Kékesi-Keresztes Lujza szerint a várttól eltérő eredményekben nagy szerepet játszott a stressz. Ennek tudja be, hogy a jobb diákok – akiknek az ismeretlen szöveg értelmezésével nem volt gondjuk – összetévesztették a konfliktusos drámát a drámai költe­ménnyel, s hiába írtak jó dolgozatot a Csongor és Tünde helyett a Bánk bánról, azt nem vehették figyelembe. Ennek ellenére úgy véli, van még idő a hiányosságok egy részét pótolni, így megfelelő hozzáállással elérhetik, hogy a magyar jegy ne visszahúzó, hanem átlagot emelő legyen az érettségin.
Boér Laura panaszkodott, hogy a diákok nem veszik komolyan az idegennyelv-vizsgát, hiszen jegyet arra amúgy sem kapnak. Úgy vélte, akit nem zavar, hogy a minimálist sem teljesíti, s minősítés nélkül marad, behatárolja lehetőségeit: nem minden egyetemi szakra felvételizhet. Arra kérte a szülőket, ösztönözzék gyermekeiket, fordítsanak nagyobb figyelmet idegennyelv-tudásukra, bővítsék szókincsüket, hogy legalább a gyenge társalgási szintet elérjék.
Oláh-Ilkei Árpád matematika szakos tanár elmondta: bár sokan nem írták meg a minimális jegyet, összességében mégis derűlátó, hiszen a diákok zöme nekifogott a feladatoknak, s próbálta azokat megoldani. Úgy vélte, amennyiben a tanulók részt vesznek a heti egy-két alkalommal tartott felkészítőn, s otthon is foglalkoznak vele egy kicsit, legalább fele-fele arányban sikeres záróvizsgát tehetnek. „Volt, aki a nevén kívül semmit sem írt a lapra, a másfél órát pedig becsukott lappal ülte végig. Mégis azt mondom, ha az elméleten még egyszer átrágják magukat, többnek fog sikerülni az érettségi, mint most. Egy-két képlet és szabály ismeretén és alkalmazásán sok múlhat” – vélekedett Oláh-Ilkei Árpád.
A természettudomány-szakkatedra nevében felszólaló Takó Géza a matematika-informatika osztályba járók kémia eredményeivel nagyon elégedett – mint mondotta, látszik, hogy sokan készülnek orvosira és gyógyszerészetire –, ám a többiekével nem annyira. Az összeállított vizsgatételeket könnyűnek minősítette, ám még így is alacsony az átmenők aránya – értékelt. Példaként említette, hogy a szervetlen kémiából készült tizennégy oldalas össze­foglaló ismeretanyagot néhányan bemagolták, de az elméletet a gyakorlatban nem tudták alkalmazni, az pedig mindössze hármashoz elég.
Végszóként Dimény János az iskola ál­tal minden megadható segítség biztosítását, a tanárok felkészültségét és lelkiismeretes hozzáállását emelte ki: ami tőlük telhet, azt megadják a diákoknak, hogy sikeres érettségi vizsgát tegyenek.