Bogdan Diaconu szociáldemokrata honffy azért vonta vissza feljelentését a székelyek nagy menetelése ellen, mert kiszivároghatott valami arról, hogy többecskén meneteltünk, mint 15 000-en. Ez a mai lehallgatásos időkben könnyen megtörténhet.
Arra gondolhatott, hogy ha a résztvevők mind a szervezők mellé állnak, akiket beperel, és nem 15 000-en, hanem vagy 150 000-en, akkor ennyi ember ellen kell perlekednie, és az egy kicsit sok. Mi persze meg is érdemelnénk, hogy a vádlottak padjára ültessen, hiszen eme nemes cselekedetét „a magyar szélsőségesség példátlan fokozódásának megfékezéséért” hajtotta volna végre. Az a helyzet, hogy a demonstráció azért volt SZÉLsőséges, mert az út SZÉLén vonultak a résztvevők Bereck és Kökös között. Tulajdonképpen azért is beperelhetett volna, mert a menetelésen rengeteg székely zászló lobogott, amely a legutóbbi értelmezés szerint reklámzászlónak minősül, és engedély nélküli használata tilos. Ez most újólag derült ki a marosvásárhelyi rendőrség felszólításából. Ha nincs olyan területi egység, amelynek ez lenne a hivatalos jelképe, akkor ezt csak reklámzászlónak lehet tekinteni. És ugyebár tudjuk: Székelyföld nem létezik, és így nem lehet zászlaja sem. Persze, mi ahhoz is buták vagyunk, hogy megértsük, miként lehet reklámozni a nem létezőt. Az ügy tehát minden jogi facsarintosságával ad acta tétetik.
Diaconu úr ugyanakkor azt is láthatja, hogy nem olyan nagy veszély az autonómia kivívása, mert erre gazdaságilag nincs lehetőség. Megjelentek ugyanis az álszakértők, akik hajtogatják, hogy a székelyek Románia pénzén szeretnének autonómiát. Azt persze Bukarestben meg kellene szavazni, és erre a román parlamentben semmi esély, hiszen ott a magyarokat leszámítva csupa hazaffyak ülnek, akik tudják, mitől döglik a légy! Így aztán, ha netán autonómiát kapnánk, akár éhen is dögölhetnénk, mert pénzt, kiizzadott adólejeinket vissza nem adnák. Sülhetnénk majd saját zsírunkban, ihatnánk éhomra a borvizünket, mert a fánkat (fánkot), azt már nagyjából elvitték.
Ráadásul nemcsak velünk kéne hadakoznia őuraságának, mert hasonló eretnek gondolatok románokat is kezdtek mind inkább megfertőzni. A kicsi Székelyföld autonómiája helyett például Erdély autonómiája. Most veszi észre többek közt Angela Tocilă blogger-közíró is, hogy ezt az országrészt elhanyagolják a mindenkori kormányok, az ország mostohagyermekeként kezelik, éppen ezért ő teljes pénzügyi függetlenséget és önrendelkezést szeretne. (Lásd az észak-erdélyi autópálya vagy a vidombáki repülőtér sorsát.) Az ilyeneket is mind be kellene perelnie!
Az viszont megnyugtató lehet számára, hogy hasonló ügyekbe az unió vagy a nagyobb hatalmak nem avatkoznak bele. Vannak nekik ennél fontosabb gondjaik! Teljesen lefoglalja őket például a tyúkketrecek mérete, a disznók lelkivilága vagy a most készülő szabályozás, amely megszabja a vízöblítéses vécék technikai paramétereit, mert az öblítésre használt víz, az drága ivóvíz. Amerika minden erejét a lehallgatások kötik le, és különben nekünk olajunk sincs, amiért érdemes lenne ránk figyelnie, miként ezt például Kuvait esetében tette.
