A tavaly felavatott emlékműnél tartott beszédében Tőkés László kiemelte: az emlékezés napján felidézik azoknak az emlékét, akik az istentelen kommunista hatalommal, a megszállókkal vívott harcban vesztették életüket a hazáért és a szabadságért. Az életüket ők maguk áldozták másokért, a vérük árán váltották ki őket a szolgaságból, hozzájárulva ezzel a szovjet rendszer megdöntéséhez – emlékeztetett. Hoz­zátette: „ők azok, akik érted haltak, szent világszabadság”. Tőkés László úgy fogalmazott: „méltó és elengedhetetlenül szükséges, hogy az emlékezés hőseink vérével megszentelt és halálával hitelesített napján egyszer s mindenkorra szakítsunk az intézményes felejtés és hazugság kegyeletsértő és nemzetellenes gyakorlatával, és 1989 után negyed századdal végre véget vessünk az 1956 óta mindmáig folytatódó ellenforradalmi politikai kurzusnak”. Az EP-képviselő szerint ma, az 1956-os szabadságharc vérbe fojtásának évfordulóján nemcsak a kárhozatos felejtés, hanem a múltat megmásító történelemhamisítás ellen is fel kell lépni, ugyanis bizonyos erők semlegesíteni akarják a forradalom hagyatékát, és azt igyekeznek bebizonyítani, hogy 1956 a szocializmus megújításának vállalkozása volt. Ők azok, akik október 23. ürügyén legutóbb az egyesült baloldal nevében a Műegyetem rakparton randalíroztak – mondta, utalva a magyarországi baloldali pártok közös demonstrációjára. Közölte: a forradalom 50. évfordulóján egyszerre avattak emlékművet és rontottak rá a Budapesten békésen felvonuló nemzetre.
Kucsák László, a XVIII. kerület alpolgármestere, országgyűlési képviselő (Fidesz) hangsúlyozta: 1956 hőseire, az áldozatokra és az elesettekre emlékezünk, egyúttal a diktatúrában élő nemzet vágyaira, megpróbáltatásaira, felemelkedésére, a forradalom leverésére, „egy álom majdnem beteljesülésére”. Akkor az emberek hitték, csak akkor születnek nagy dolgok, ha mernek bátrak lenni – fűzte hozzá. Véleménye szerint 1956-ban egy nemzet megpróbálta az elképzelhetetlent, lehetetlenre vállalkozott, mert nem volt más választása. A forradalom az összefogás jelképévé vált, a szabadságvágy elemi erejű megnyilvánulása lett. Kucsák László szerint merni kell ma is, élni azzal, amit az elődeink kiharcoltak nekünk, meg kell ismerni azokat az értékeket, amelyekért ők kiálltak.
Regéczy-Nagy László nyug­állományú dandártá­bornok arról beszélt, hogy régen az ellenség „dübör­gött”, nyilvánvaló volt, hol van, ma azonban nem ilyen a helyzet, sokkal nehezebb felismerni, küzdeni ellene. Most mégis, mintha magyar testvéreink kezdenének magukhoz térni, a fiatalok már kritiká­val nézik a világot, a munkások mintha szerveznék a maguk tisztességes érdekvédelmét, és mintha a szükség kikényszerítené a becsületes ellenzék megalakulását, amely nélkül nincs parlamentarizmus – jelentette ki. Azt mondta: a magyarokat remélhetőleg soha többé nem osztja meg semmilyen külső erő, hogy egymás ellen forduljanak.

Áder János, Magyarország köztársasági elnöke lerótta kegyeletét Budapesten a rákoskeresztúri új köztemetőben tegnap reggel az 1956-os forradalom és szabadság­harc leverésének nemzeti emléknapján. Az államfő koszorút, illetve virágot helyezett el a 298-as és a 301-es parcellában lévő emlékműnél, valamint Nagy Imre egykori miniszterelnök sírjánál. Tegnap Magyarország-szerte tartottak megemlékezéseket az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek és áldozatainak tiszteletére. Wittner Mária 1956-os halálraítélt, a Fidesz országgyűlési képviselője és Brusznyai József nyugalmazott esperes Mindszenty-emlékérmet kapott, amelyet Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság elnöke adott át a parlamentben.
1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre, s leverték az október 23-án kirobbant forradalmat és szabadságharcot. Az országban néhány helyen elszórtan még egy hétig tartott a fegyveres ellenállás. Nagy Imre miniszterelnök családjával és a hozzá közel álló politikai körrel november 4-én menedékjogot kért és kapott a jugoszláv nagykövetségen, de november 22-én a romániai Snagovba hurcolták őket.