A bűnügyi történet egy csalásról szól, amelyet az első világháborúból leszerelt és a hazájuk által elfelejtett francia katonák hajtottak végre. Annak ellenére, hogy viszonylag későn, 2006-ban jelent meg az első regénye, Pierre Lemaitre elismert regény- és forgatókönyvírónak számít, műveit eddig mintegy húsz nyelvre fordították le. Magyarul 2010-ben jelent meg Téboly című pszichothrillere.
Pierre Lemaitre (felvételünk) számított a legesélyesebbnek az idei Goncourt-díjra, regényét egyébként az összes többi irodalmi díjra is jelölték. A szeptemberben megjelent mű már most hatalmas közönségsiker: eddig 100 ezer példányban kelt el, de mostantól az eladási listák élére kerülhet. A Goncourt-díj ugyanis jelképes pénzjutalommal – csupán 10 euróval – jár, ám marketinghatása jelentős: a díjazott könyvet a francia olvasók legalább 400 ezer példányban szokták megvásárolni, de volt olyan alkotás is, amely egymillió példányos kiadást ért meg.
Az egyik zsűritag, Bernard Pivot kulturális televíziós újságíró szerint a nagyon filmszerűen megírt díjnyertes mű jó értelemben népszerű, nagyközönségnek szóló regény. Külön aktualitása, hogy Franciaországban a héten kezdőnek meg Francois Hollande államfő ünnepi beszédével az első világháború (1914–1918) kitörésének 100. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések.
Az első világháború utolsó napjaiban kezdődő regény hőse két leszerelő katona, Albert Maillard és Edouard Péricourt. Az egyikük munkáscsaládból származik, a másik egy homoszexuális művész, egy gazdag bankár kitagadott fia. Miközben Edouard megmenti Albert-t az egyik utolsó csatában, egy gránátszilánk leszakítja az alsó állkapcsát. A háború után Edouard elutasítja a műtéti beavatkozást, és hamis identitással Albert-re támaszkodva él, aki mindenben támogatja, és mindent megtesz, hogy morfiumot szerezzen fájdalmai csillapítására. Miután Franciaor­szág nem foglalkozik a győztes háborúból hazatérő mintegy másfél millió katonával, a két férfi egymásra utalva, munkanélküliként tengeti az életét, s egyetlen gondolat foglalkoztatja őket: szoborállítással felhívni a figyelmet a háborúban elesett társaikra, amelyhez egy látványos csalást eszelnek ki. Ezzel párhuzamosan egy tönkrement arisztokrata, a cinikus d’Aulnay-Pradelle főhadnagy a hozzátartozók által reklamált elhunyt katonák földi maradványaival kereskedik.
A szerző egy korábbi interjúban elmondta: a válságos 1920-as évek nagyon hasonlítottak a mai világra abban, hogy Franciaor­szág ugyanúgy képtelen volt integrálni a hazatérő veteránokat, ahogy ma is nagyon sok szerencsétlen embert kirekeszt magából. Ak­koriban az elesettek tiszteletére nagy meg­emlékezéseket szerveztek, miközben a leszereltek munka nélkül tengődtek. Ezért ez a regény Pierre Lemaitre megfogalmazása szerint alapvetően a hála kérdéséről szól.
A másik legjelentősebb francia irodalmi díjat, a főként formai újításokért adományozott Renaudot-t a zsűri az első körben Yann Moix – a Grasset Kiadó gondozásában megjelent 1200 oldalas – Naissance (Szüle­tés) című regényének ítélte.
A díjak bejelentését egyébként tucatnyi feminista aktivista zavarta meg. A La Barbe (A szakáll) nevű mozgalomnak az újságírók és fotósok közé keveredett tagjai az ellen tiltakoztak, hogy mindkét irodalmi díj zsűrijében kizárólag férfiak foglalnak helyet, akik kizárólag férfi szerzőket díjaztak. „A Gon­court Akadémia urai! A La Barbe önök mellett áll a férfi szó dicsőítésében” – kiáltották ironikusan a zsűritagok felé. Twitter-bejegyzésükben pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy a Goncourt 110 éves történetében 99 alkalommal férfi nyerte el a díjat.
November 14-ig összesen hét további irodalmi díjat ítélnek oda Franciaországban. A Francia Akadémia Nagydíját múlt héten Christophe Ono-dit-Biot a Gallimard Kiadó gondozásában megjelent Plonger (Merülés) című szerelmi regénye kapta.