Hirtelen híres lett a francia bankcsaló, ez a Jeromos, akinek becsületes neve Jérome Kerviel. Volt. Mert most már kiderült, hogy nem becsületes.
Bár tehetséges. Egy informatikai zseni — mondják. De valami mégiscsak hibádzik nála. Ha egyébért nem, hát azért, mert állítólag semmi személyes haszna nem származott a csalásból. Hihetetlen. Nálunk ilyen jövedelmezőtlen hamiskodás nem elképzelhető. Először is a hasznot nézik a csalók, és a kár már egyáltalán nem is számít. Ennek a csemetének hozzánk kellett volna jönnie tapasztalatcserére. Akkor nem csalt volna úgy, hogy saját magának hasznot ne hajtson. Csakis a nyereségre ment volna. Mint itt szokás. Az igaz, most itt is csak kisebb tételekben történik a lopás, csalás, sikkasztás. A bankokat már nem divat csődbe vinni, mint a megboldogult Boldog Daciát, a Dacia Felixet. Most már csak egy-egy bankautomatát rekkentenek el. Vagy elvisznek egy vaskasszát, mint a minap. Beletették egy hordóba, és úgy gurították, de nem tudni, hogy hová a pokolba. A nagy csalások ideje lejárt. Ami ért valamit, azt elcsórták vagy eladták. Hirtelen volt valamicske haszon benne. Aztán attól arrafelé csak a kár. Eladtuk a dohánygyárakat, szeszgyárakat. Ami jövedéket hozott. A cigaretták ára márkától függetlenül mind majdnem egyforma lett. Nem állnak már sorban szentgyörgyi Carpaţi-ért. Pedig pont olyan jól lehetett tőle köhögni, mint más cigarettától. A textilgyárat is eladtuk. Majd azt is bezárják, ha Közel- vagy Távol-Keleten olcsóbban fonnak-szőnek, mint nálunk. Mi nem tehetünk róla. A Párkák fonogatják sorsunk fonalát. A külföldi beruházók megvettek sok mindent, amit aztán be lehetett zárni. Megvették a rétyi lengyárat is. Volt pénzük, miért ne vették volna? Sok befektetőnek meg csak a piacunk kellett. De megvették azt is, ami még működőképes volt. A faipari cégek bebuktak, vagy éppen most vannak bebukóban. De nálunk a kormányon levő stratégáknak nem volt és nincs stratégiájuk. Azt képzelik, hogy a gazdaság megy magától. Megy is: a lejtőn lefelé. Ha már gazdasági analfabéták voltak, akkor legalább tanulhattunk volna a beruházóktól. Azt nem kellett volna eladni, amit meg akartak venni. Mert abban van valami. Akkor most nem sírnánk, mint a székely pityókatermesztő a lengyel hagymától. Amit meg sem kell vágni, mégis könnyezik tőle a székely gazda.