Drakula – van, ki e nevet nem ismeri? – külföldi, nyugat-európai és amerikai széles körű ismertsége miatt is a megújuló román vendégforgalom márkája, brandje lehet. A brand első jelentésben parázs, másodikban (beégetett) bélyeg, harmadikban védjegy, márka.
Nos, legalábbis Maria Grapini miniszter a B1 televízióban elhangzó és botrányba fulladt nyilatkozata szerint – a miniszter elfoglaltságára hivatkozva, egyszerűen nem volt hajlandó válaszolni a grandiózus terv részleteit firtató riporter kérdéseire – a román turisztika védjegye csakis Drakula lehet, a Drakula-legendakör nyomán akarják megújítani az idegenforgalmi létesítményeket. Tanulmányozzák azokat a kastélyokat és várakat, ahol Vlad Ţepeş megfordult. (Mi ebből ismét kimaradunk, hiszen a lerobbant fürdőhelyeinknek – Bálványosnak, Málnásnak, Előpataknak – Drakulához és Vlad Ţepeşhez semmi közük nincs!) Aggkori, jóakaróim feltételezte szenilitásom miatt egyszerűen nem kaptam levegőt. Drakula kitalált személy, regényhős, egy temetőkben bolyongó, mord skót író, Bram Stoker regényének főszereplője. A „gótikus regény” hatalmas sikert aratott, megteremtve a vámpír legendáját, amelyre elsősorban a filmipar harapott rá. Drakuláról, a sötétség fejedelméről, a homálygrófról, a rettegett vámpírról – beszámítva az európai néma- és hangosfilmeket és a hollywoodi produkciókat – százhatvannál több film készült. Őt Sherlock Holmes követi a legtöbbet filmvászonra kerülő hősök sorában, tehát a rossz megtestesítője a vámpír s a bűnüldözés mestere, a rossz leleplezője a nagy detektív.
Hogy mennyi köze van a „valóságban” Drakula grófnak, Stoker regényhősének Vlad Ţepeş havasalföldi fejedelemhez? Semmi, sőt, csak kétszáz esztendővel uralkodása és halála után jelentek meg a népmesében a vámpírok, a túlvilágról visszajáró holtak, akik az élők vérét szívják, így nyervén vissza elveszített életerejüket, először a mai Szerbia területén, majd innen szivárogtak át a román fejedelemségekbe… Magyar népmesében ritkán szerepelnek, ha igen, a hajdúságiakban (mint tudjuk, a hajdúk amolyan jövő-menő emberek voltak). Bizonyos filmek hozzák állandóan kapcsolatba Drakulát karós Vladdal.
A felismerés nem új, a kilencvenes évek végének egyik legnagyobb botránya egy másik turisztikai miniszter ötletéhez kapcsolódik, aki Drakula Land néven Segesvár környékén szeretett volna létrehozni egy vidámparkot. Gyűjtés is indult, hogy a pénzzel mi lett, az rejtély, Drakula Land nem épült meg.
Grapini miniszter, sajnos, nem részletezte, miben és hogyan segíthet a Drakula-legendakör az ezer sebből vérző román turisztikai létesítmények megújításán, csak az sejthető, hogy kik fogják kiknek a vérét szívni. Ehhez ugyan nem kell vámpír, de azt jó tudni, hogy akit egy vámpír megharap – ahogyan Lugosi Béla a hölgy hófehér hattyúnyaka fölé hajol, és előreálló metszőfogai megvillannak a fényben, felejthetetlen –, maga is vámpírrá válik! Nincs megállás.
