Az érintett környéki iskolákat tömörítő iskolaközpont vezetősége, a tanfelügyelőség és a kézdivásárhelyi önkormányzat többszöri ígérete ellenére a kézdiszászfalusi roma gyermekek nem járhatnak óvodába, iskolába. Akinek nincs autója, nem tud hozzáférni az oktatáshoz, ez pedig bűnös felelőtlenség azok részéről, akik felelősek egy alkotmányos jog érvényesítéséért – foglalható össze Sántha Attila Kézdiszászfaluban élő költő lapunkhoz eljuttatott levelének tartalma, amelyben ecseteli a szászfalusi roma gyermekek iskoláztatásának ügyét. A témában érintett szülők, intézményvezetők, önkormányzati képviselők megkérdezése után kiderült, a gyermekek eddig is járhattak volna iskolába, csupán be kellene íratni őket, ami pedig a társadalmi előítéletet illeti – felülírhatja bármilyen esélyegyenlőségi törvény –, egyszerű tollvonással nem lehet felszámolni.
Sántha Attila roma falusfeleit a helyi közösség és a szomszédos falvak lakói két kategóriába sorolják, ezt Molnár Zoltán falufelelős is megerősítette lapunk érdeklődésére: „Az egyik ág beilleszkedő, templomba járó, gyermekeik ministrálnak, a sárfalvi iskolában tanulnak, a másik dinasztia körében legtöbbször a rendőrség tesz rendet, három házszám alatt hetvenöten laknak, egyik faluból jönnek, másikba mennek. Ami a tanulást illeti, csupán be kellene íratniuk gyermekeiket iskolába, és járhatnának, az a falu javára lenne.”
A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, Sántha Attila másfél éve levelezik a hivatalosságokkal, az érintett gyermekek szülei nevében kérte a beiskolázásukat, ami mai napig nem oldódott meg. A történet hosszú, többfordulós, onnan ered, amikor néhány évvel ezelőtt Szászfaluban bezárták előbb az óvodát, majd az elemi iskolát. „Kifogyott a magyar gyermek a faluból, ekkor a kézdivásárhelyi Turóczi Mózes-iskola – amelyhez a nyujtódi iskola is tartozik – az iskolabuszt eladta, azóta a szászfalusi magyar gyermekek új generációit a szülők hordják autókkal Kézdivásárhelyre vagy Nyujtódra, akinek nincs autója, az oktatáshoz nem tud hozzáférni” – fogalmaz Sántha Attila.
Három korosztály, háromféle megoldás
Tavaly tavasztól Sántha Attila több alkalommal tájékoztatta a megyei tanfelügyelőséget és az önkormányzatot, a Turóczi Mózes Általános Iskola igazgatóját, hogy huszonöt szászfalusi roma gyermek nincs beiskolázva. A gyermekek fele óvodás-, illetve elemi iskolás korú, a többiek legkevesebb három esztendővel túlhaladják a beiskolázási kort, ők csak a második esély nevű délutáni oktatási programban vehetnének részt. Ezért Bokor Attila roma oktatásért felelős tanfelügyelő javasolta, hogy utóbbiak jelentkezzenek a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás Általános Iskolában működő felzárkóztató csoportba – ellenben a szállításukat a törvény értelmében maguknak kell megoldaniuk. Veress Enikő iskolaigazgató kérdésünkre megerősítette, az a tizenkét második esélyes, aki jelenleg hozzájuk jár képzésre, egyénileg oldja meg az utazást, igaz, többnyire felnőttek. A szóban forgó tizenkét szászfalusi, 12–13 éves gyermeket be tudják fogadni és képezni a megadott program szerint. Eddig közülük csak négyen iratkoztak be, de nem járnak iskolába – mondta az igazgató.
Az óvoda nem kötelező, a szülőnek kell gondoskodnia arról, hogy gyermeke eljusson oda, ha akarja. Ellenben a kötelező oktatásban tanuló diákok utaztatását ott, ahol nem működik iskola az adott korosztályú osztályokkal, a körzet központi iskolájának kell megoldania az önkormányzat támogatásával. Időközben felmerült: mivel a roma családok nem tudják finanszírozni nagyobb gyermekeik utaztatását Kézdivásárhelyre a második esély program óráira, indítsanak felzárkóztató csoportot az egykori szászfalusi iskola épületében, amelyben jelenleg nincs víz, illemhelyiség, tehát nem kapná meg a működési engedélyt, de ha valóban igény van egy ilyen osztály létrehozására, és a tanfelügyelőség oktatót biztosít, akkor az önkormányzat megteremti az oktatás feltételeit az épületben – nyilatkozta a Háromszéknek Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere.
Itt a busz, hol a busz
A másfél éve tartó levelezésből az derül ki: a négy-öt elemista korú gyermek ügyét külön kell tárgyalni, az ő szállításukat valóban meg kell oldani. Sántha Attila és az érintett szülők úgy tudják, hogy nincs mivel, de reggelente több járat is átgurul a falun, és hozza-viszi a diákokat. A Molnár Józsiás Általános Iskola a saját és a Petőfi Sándor Általános Iskola számára gyűjti össze a környék V–VIII. osztályosait, a Nagy Mózes Elméleti Líceum pedig szintén saját osztályaiba és a Turóczi Mózes-iskolába szállít. Az említett iskolabuszok kétszer is fordulnak, hogy mindenki eljusson iskolába, Nyujtódról visszafordulva a szászfalusi gyermekeket is felveszik és viszik Sárfalvára. Nagy Babos Tamás, a kézdivásárhelyi önkormányzat oktatási és kulturális bizottságának elnöke érdeklődésünkre elmondta: Veress Enikőtől és Bezsán Andrástól, a Molnár Józsiás- és a Nagy Mózes-iskola igazgatójától megtudta, ha a szászfalusi roma gyermekek beiratkoznak körzetük iskolájába, akkor nincs akadálya, hogy őket is naponta szállítsák. Ezt Bokor Tibor polgármester is megerősítette, de hozzátette, körzet szempontjából Szászfalu Sárfalvához tartozik, ezt kellett volna az iskolaigazgatónak elmondania a szülőknek. De ha valaki kéri, hogy egy másik iskolába, óvodába írják be gyermekét, akkor a helyek függvényében ezt megtehetik. „Elsősorban a szülőnek kell beíratnia valamelyik oktatási intézménybe a gyermeket, és attól a pillanattól kezdődően járjon a gyermek. Én nem is értem, hogy ez eddig miért nem történt meg. Ha holnap akarnak menni, és a törvény megengedi, hogy november közepétől járjanak, akkor menjenek. Az iskola vezetésétől függ, hogy megoldja” – mondta.
Sántha Attila viszont cáfolja, hogy a gyermekek ne lennének beírva, azt mondja, ő személyesen vitte be a központi iskolába a gyermekek adatait, és ott azt mondták, ennyi elegendő, ha még valamire szükség van, szólnak.
Bokor Attilától megtudtuk: be lehet írni tanév közben is azt, aki iskolába akar járni, ha van hely, az illető körzet iskolája köteles bevenni a jelentkező gyermeket, ha ez nem történik meg, a tanfelügyelőség fel tud lépni a törvényesség betartásáért.
Sárfalvára kevesen, Nyujtódra egyáltalán
Miután számunkra az ügy fordulatot vett, mert kiderült, a tanfelügyelőség júliusban közölte, hogy a gyermekeket be kell íratni, s bár a beígért autóbuszt nem szerezte be, megtudtuk, hogy a meglévő iskolabuszokkal is meg lehetne oldani az öt gyermek szállítását, a kérdés az maradt: Sárfalvára vagy Nyujtódra járjanak a szászfalusi cigány gyermekek iskolába, vagy fele ide, fele oda. Mindkét tanodát meglátogattuk, és kiderült: Sárfalván már tanul négy szászfalusi roma gyermek a négy korcsoportos összevont osztályban, ide két tanulót fogadnának még, Nyujtódon ellenben a szülők kijelentették, egy szászfalusi roma gyermek se tegye be oda a lábát, másként ők viszik el gyermekeiket a faluból.
A sárfalvi iskolában Horváth Judit osztályában négy előkészítő osztályos, két elsős, három másodikos és öt negyedikes diák tanul, érkezésünkkor kézimunkáznak. Advent előtt jóval nekifognak a papírházikók gyártásának, azokba rejtik majd a kis ajándékokat, nagyon élvezik ezt a közösségi játékot. Vállfán lóg a környezetvédelmi tevékenységük legfőbb ruházata, a sárga blúz, a pályázati úton elnyert kerékpárok pedig várják, hogy guruljanak. Szépen díszített osztály, jó hangulat, csupán az ablakok húznak, amikor nagy a szél.
Horváth Judit: Amikor bezárták a szászfalusi iskolát, azt mondták, nincs elég gyermek, de akikről most szó van, akkor már megszülettek. Erre figyelni kellett volna, amikor felszámolták az oktatást. Nálam tanulnak szászfalusi roma gyermekek, négyen ingáznak reggelente az iskolabusszal. Nehézségbe került, amíg az itteni szülők elfogadták, de mondtam: a gyermek nem hibás a helyzetéért, és megértették. Ők négyen próbálnak beilleszkedni, illemtudóak. Jöttek, beíratták, és itt vannak. Járnak rendesen. Kezdetben a szászfalusi gyermekek gyalog jöttek iskolába, és olyan hideg volt, hogy Piroska teás üvegében megfagyott a tea, amíg ideért. Tanév elején felírattam a buszra a gyermekeket, és azóta így járnak. Az autóbusz kétszer térül, mert sok a gyermek, egyik héten hétkor jönnek, másik héten fél nyolckor, tehát felváltva mindenki jön egyszer korán, máskor később. Megvan a névsor, hogy ki mikor jön hétkor és mikor fél nyolckor. Nem könnyű nekik, mert hazafelé gyalog mennek, a busz fél háromkor jön, az V–VIII. osztályosokat akkor hozzák haza. A gyermekek után eljönnek a szülők vagy a nagyobb testvérek, de egyedül is szoktak menni a rövidítésen a templom felé a mezőn, mert az országút nagyon forgalmas. Az óvoda is korábban végez, ők is gyalog mennek haza.
A sárfalvi tanítónő úgy véli, ha mind a négy-öt százfalusi roma gyermeket hozzá írják be, igen nagy megterhelés lenne, hisz ők soha nem jártak iskolába, és visszahúznák a többieket. „Azt gondolom, ha minden iskola ennyi gyermeket integrál, mint mi itt, Sárfalván, akkor nem lesz gond.” Horváth Judit szerint meg kellene osztozni fölöttük a nyujtódi iskolával. Ahol lenne is hely, mivel az egyik csoportban, ahol az előkészítősök és a negyedikesek tanulnak, csak tizenegyen vannak, itt ellenben a szülők írásban közölték, nem egyeznek bele a szászfalusi gyermekek beíratásába.
A nyujtódi Jakabos Ödön Elemi Iskolában érkezésünkkor éppen a tejet és a kiflit osztja szét Deszke Piroska óvónő és Árok Szilvia, illetve Karsi Mária tanítónő. Őket kérdeztem, részükről van-e akadálya annak, hogy ide járjanak a szászfalusi roma gyermekek iskolába?
Karsi Mária: Egyetlen akadályt látok. Mivel Nyujtódon nem laknak roma családok, azok a szülők, akik ide íratták a gyermekeket, azt mondták, ha bejönnének a szászfalusi roma gyermekek, akkor ők többen más iskolát választanának, és elvinnék diákjainkat. Ha ez valóban bekövetkezne, felszámolhatnák a nyujtódi iskolát, állásunk is kockán forogna. Sok szülő már régóta elviszi városi iskolába a gyermekét, ez nem most kezdődött, itt ilyen a mentalitás. Ha a jelenlegi szülők nem elleneznék, és a roma gyermekek eleget tennének a követelményrendszernek, vagyis tisztálkodnának és betartanának mindent, ami az iskolával jár, semmi kifogásom nem lenne.
Deszke Piroska: Van előzménye ennek a romaellenes hangulatnak még az 1990-es évek elejéről, amikor nem tudom, milyen okból, valóban verekedés és házgyújtogatás volt. Akkor elűzték innen a roma családokat. Tehát van összeférhetetlenség, mert nem tudtak beilleszkedni a falu közösségébe. A gyermekek nagyon félnek a romáktól, volt eset, hogy kitámadták őket, elvették a tízórait, a pénzt tőlük, az iskola játszóterén tanítási időben rendetlenkedtek, rongáltak, piszkítottak.
Árok Szilvia: Távlatokban nekünk jót tenne, ha ide még jönnének gyermekek, mert kevesen vagyunk.
Hetvenöten három háztartásban
Majláth Vendelnek négy gyermeke van, hat és tizenhárom év közöttiek. Anita, Máriusz, Áron és Vendel rögtön hozzánk csapódik, amint házuk előtt megállunk, majd jönnek a többiek az udvarról. A házakban nincs víz és villany, óriási a tartozásuk, elvitték a vízórát, vizet a patakból hoznak. „Azért nem tudnak menni iskolába, mert télen nem küldhetem gyalog, buszt nem adtak. Nyujtódon nem egyeztek bele, hogy menjenek a gyermekek, nem tudom, ki nem engedi, de nekünk itt az író, újságíró azt mondta, ott nem engedik. Mi kértük, hogy vagy Nyujtódra mehessenek, vagy nyissák meg itt, Szászfaluban az iskolát. Sárfalván be van telve a létszám, oda azért nem mehetnek. Oda el tudnám vinni, mert közel van. Három osztályt jártam, de elfelejtettem mindent, itt senki nem tud írni, még az öregek sem, azért kellene, hogy a gyermekek haladjanak. Dolgozgatunk napszámba, elmegyek pityókát válogatni, mikor mi kell, egy napocskát dolgozok, ételt veszek a családnak, és nincsen annyi erőm, hogy a villanyt visszatetessem. Kapjuk a szocsiált, háromszáz lejt segélybe, s ennyi. Ha szocsiálba ki tudnánk fizetni a villanyt, vissza tudnák tenni. A patakról isszuk a vizet, abból tisztálkodunk, főzünk. Ha lenne itt iskola, óvoda, közel van, járnának a gyermekek rendesen, meg kéne nyissák” – meséli Majláth Vendel.
Egy asszony, akinek a neve Sárga, semmi több, beleszól: „Tavaly ősszel feliratkoztunk, egyik azt mondja, azért nem lehet itt iskola, mert nincs vécé, másik, hogy járjanak a gyermekek Sárfalvára. Nekem egy gyermekem van, tizenhárom éves, ő a délutáni iskolába kéne menjen Kézdire, de nem adnak buszt, hogy menjen gyalog?” A tizenhárom éves Gerebenes Erika szerint „járnak azok, akik kiveszik a szerveket, ezért nem merünk menni kocsival, az integetővel.” Majláth Antal az övéit nem csak a gyaloglástól félti, sötétedéskor kötelet égetnek, és azzal világítanak, ezért azon búsul, „tán még füstmérgezést is kapnak ettől a szegény gyermekek”.
