Fura módon a lakattal lezárt, elvileg biztonságot jelentő mozdonylerakatból a szabad ég alá kellett „menteni” a megyei tanács tulajdonában levő két gőzmozdonyt. A kovásznai állomás melletti épületben tárolt két gőzöst ócskavas reményében szakszerűen, szerszámokkal kezdték szétszedni ismeretlen tettesek. Ezért döntöttek úgy az illetékesek, hogy a tündérvölgyi sínpályára, a sétavasút Benedek Géza Szívkórházzal szembeni megállójába helyezik át a két gépet.
Tegnap reggel elsőként Fábián Miklósmozdonyvezető érkezett a mozdonyszínhez. Sóhajtozva járta körül a két járművet. „Ha nem visszük el innen, úgy járunk, mint a siklóval, csak a fényképük marad meg” – panaszolta. Ha szem előtt lesznek a Tündérvölgyben, legalább nem hordják még jobban szét – állapította meg. Fábián Mihály 1997-ben tüzelőként került a kovásznai állomásra, a megyeháza tulajdonába jutott két mozdony történelmét is ismeri, az utóbbi időben is dolgozott rajtuk, bízik benne, hogy felújításukban is segíthet.
A nagyobbikat, a 164405-ös számút 1984-ben gyártották Régenben. A kisebbik két évvel korábban készült, érdekessége, hogy ez volt a prototípus a Régenben gyártott tizenkét hasonló gőzmozdony számára – ezt már Papucs Andrástól tudtuk meg, aki a megyei tanács alárendeltségébe tartozó Természetvédelmi, Vidékfejlesztési és Hegyimentő Központ szakfelügyelőjeként irányította a tegnapi gőzösmentést. A kilencven lóerős nagyobbik mozdony egykor gépészeti csoda volt, ma már gyengécskének mondható a mozdonyok piacán.
Első lépésként a terepet kellett előkészíteni, a felgyülemlett hulladék, föld, gaz miatt a teherautók nem is tudták volna megközelíteni a lerakatot. Erőgépet használtak, aztán az húzta napvilágra a tároló sötétjéből a mozdonyokat, majd két nagy teherbírású daruval emelték a nyerges vontatókra. A Noda György által vezetett csapat nagy hozzáértéssel végezte a munkát, a mozdonyokat milliméternyi pontossággal tudták rögzíteni a tehergépkocsikon. Nem kis kihívás volt a gőzösök emelése, a nagyobbik feltöltve 24,5 tonnát nyomott valamikor, ma már „csak” húsz tonna körüli a súlya, köszönhetően az alkatrészlopásoknak is – taglalta Papucs András.
Szeretnék, ha valamikor újból működőképesek lennének a mozdonyok, ráadásul állományuk nemrég egy másik gőzmozdonnyal és négy vagonnal is gyarapodott, ám legelőször használható sínpályára van szükség. Valamikor 1889 táján két év alatt negyven kilométernyi vasutat tudtak megépíteni, ma már csak javításra lenne szükség, ami a sokkal fejlettebb technológia felhasználásával nem lenne kimagaslóan nagy költség – véli Papucs András. Fábián Miklós pedig állítja: a működőképes mozdonyok, szerelvények rendkívüli turistacsalogatóként járulhatnának hozzá Kovászna és környéke fejlődéséhez.
A kommandói egykori mozdonyjavító műhely ma már nem létezik. A gőzmozdonyok javítását például a Hunyad megyei Gura Barzei-en lehetne elvégeztetni. Most épp ott van felújításra a Kommandóról és a Tündérvölgyből sokat által ismert, 1911-ben Budapesten gyártott mozdony is (működtetője ígérete szerint a mostani dízelmozdony helyett jövő évtől egy kéttengelyes gőzgép fogja szállítani a tündérvölgyi sétavonatozókat). A hiányzó alkatrészeket lehetne pótolni, újragyártani, a legnagyobb gondot a kazánok felújítása jelenti. Műszaki vizsgájuk lejárt, így csak szakosodott műhely végezheti a felújítást, amihez teljes szétszerelésük is szükséges. Mivel műkincseknek számítanak, még az sem lehetséges, hogy a most mentett két mozdonyból egy működőképest rakjanak össze – ecsetelte a nehézségeket Papucs András.
A gőzmozdonyok turistavonzó ereje tegnap is meglátszott: amíg a nyerges vontatók végigvonultak a városon, az állomásról fel a Tündérvölgyig a helybeliek, fürdővendégek tátott szájjal bámulták a nem mindennapi konvojt, később a gőzmozdonyok lepakolását, sínre állítását követték nagy érdeklődéssel.
