Ötmilliárd lejes többletbevételre számít jövőben a kormány a megnövekedett adók után. Tételesen lebontva legtöbbet az üzemanyag fogyasztási adójának emeléséből nyer az állam, és mivel ez minden termék árába begyűrűzik, mindenféle fogyasztási adót másképp számolnak és „inflációhoz igazítanak”; a kis- és középvállalkozások adózási módján is változtatnak, de az egészségügyi hozzájárulás kiterjesztése, a megemelt minimálbérek és ingatlanadók is a tanüggyel, egészségüggyel változatlanul szűkmarkú költségvetést hizlalják.
Most derült ki, hogy a szavatolt országos minimálbért nem a szegényebbek megélhetése iránti aggodalomból emeli a kormány kerek száz lejjel, hanem a nagyobb adóbevétel kedvéért. Az érintett nyolc-kilencszázezer ember egyharmada sem állami alkalmazott, a bő kétharmadnak az amúgy is vérszegény magánszektorban kell kitermelni a pénzt a feneketlen állami étvágy kielégítésére. A már eddig is túlburjánzó hazai adórendszer újabb hajtásai a külföldi beruházókat is felháborították: a Romániából való kivonulással fenyegetőznek, pedig az elmúlt években az itt megtelepedett multinacionális cégek nem remélt nyereségeket kaszáltak. Nemegyszer a helybeli kis- és középvállalkozások kárára, amelyeket most újabb csapás ér, hiszen a néhány személyes cégek már így is a csőd szélén egyensúlyoznak, és azt a száz lejt a jobban képzett vagy jobban teljesítő, de általában nem sokkal jobban fizetett szakiktól kell elvenni. Akiknek a fizetését nem 2010 nyarán nyírták vissza, mint a közalkalmazottakét, hanem már 2008-tól, és sokan azóta is azzal maradtak, ha el nem mentek. Vagy feketére változott kiegészítéssel, ami senkinek sem jó. Fejlesztésre rég nem jut, így kellene versenyben maradni...
Jelenleg a lakosság alig egynegyede adófizető, és mivel az egészségügyi bevételeket sem a hiányzó milliók bevonásával növelik, hanem a bérbe adott tulajdonokra terjesztik ki, a vak is látja, hogy nem a gazdaság kifehérítését, hanem annak elfeketedését bátorítja a kormányzó szociál-liberális szövetség, amelynek már neve szerint is erős társadalmi védőhálót és jól fejlődő gazdaságot kellene biztosítania. De nem teszi. Sőt, csúfolódni is mer.
Ilyen mértékű adó- és áremelések után ugyanis valóságos pofoncsapásként hat, hogy az afrikai szinten levő (havi 42 lejes) gyermeknevelési támogatást inflációhoz igazítanák, és – sokévi stagnálás után – 1,8, sőt, 1,9 lejjel megemelnék. Miközben a csapvíz ára is hatszorosára nőtt az elmúlt hat évben. Ebben az országban csak a hatalom cinizmusa mérhetetlen.