Valamikori, barlanglakó ősünk a viszonylag állandó hőmérsékletű védelemben találta meg a túlélés feltételeit. Esetleg vadállat vetélytársaival kellett sikeresen megküzdenie a barlang háborítatlan birtoklásért. Azonban – ellentétben a vetélytársakkal – csak csekély szőrzettel rendelkezett ahhoz, hogy vadászatain (olykor távol barlangjától) a hideg évszakokban is eredményes legyen. Nos, mit tehetett egyebet, az elejtett vad húsát megette, bőrét, prémjét magára öltötte, csontjából varróalkalmatosságot faragott, inával a cérnát előlegezte meg.
A mi öltözetünk az évezredek, évszázadok során ugyan változott az éppen uralkodó divat szerint, de mindig meghatározta a földrajzi környezet és az éghajlat. Különösen Földünk azon területein mutatott változatosságot, ahol testünk kellemes érzetét a négy évszak határozza meg a maga olykor szeszélyesen egymásba átmenő légköri viszonyaival.
A tél a kontinentális, mérsékelt éghajlaton igencsak próbára teszi szervezetünket. Szűkebb hazánkban, Háromszéken sajátos életterünk, a mérsékelt magasságú hegyvonulatok közötti völgyek eléggé kiszámíthatatlanná teszik a várható hőmérsékleti értékeket. Ha ügyes-bajos dolgaink miatt el kell hagynunk lakásunkat, ezt is számításba kell vennünk. Gondolnunk kell arra, hogy egyes testtájaink (kéz, lábfej, orr, fül) bőre – szemben más testtájakkal (mell, karok, csípő) – csupán 33,5 Celsius-fok melegek. Ezek védelme különösen fontos a megfázás, a fagyás ellen. A lábfej különösen érzékeny. A bélelt, kényelmes (bőrből készült, nem szorító, vízhatlan) cipő és gyapjúzokni az az öltözék, amelyre a legnagyobb gondot kell fordítanunk télen. Megfelelő cipőn (bakancson, csizmán) soha ne spóroljunk.
Azonban nemcsak a hőmérsékletet, hanem a levegő nedvességét és az uralkodó szelet (Nemere) is számításba kell vennünk. A nedves hidegben jobban fázunk, a nagy gyorsasággal áramló szélben pedig a valóságosnál fokozottabb a hidegérzetünk. Sokszor elhangzik az ajánlás: „öltözz rétegesen”. Úgy tűnhet, hogy ezzel az egyszerű tanáccsal nincs, mit kezdenünk, mert természetes, hogy testünket több réteg ruha fedi. De az nem mindegy, hogy hány, és ami ennél is fontosabb: milyen anyagból készül az „aláöltözet” (fehérnemű, sporttrikó), ing, kabát, szvetter (pulóver, kötött mellény), téli kabát, dzseki, sapka, sál, kesztyű. Anyaguk izzadságelvezető (gyapot, gyapjú), hidrofób kapilláris szövésű, szagmentes legyen. Gondolom, nemcsak én, de valamennyien tapasztaltuk a műanyag ruhadarabok párologtatást lefojtó kellemetlenségét. Kerüljük ezeket a többnyire mutatós, de egészségtelen öltözékeket. A kesztyű ugyan elegáns, ha vékony bőrből készül, de a nagyobb védelmet igénylő ujjaink az egyujjasban vagy a prémmel béleltben jobban érzik magukat.
Bergonié érdekes kísérletet végzett, a „hővédelem” együtthatóját meghatározva. Rézből készült mellszobrot megtöltött 37 Celsius-fokos vízzel (t), majd különböző vastagságú és anyagú ruhával borította be (t’), meghatározva azt az időt, amikor a réztest veszít egy fokot (lehűl 36 Celsius-fokra). A t/t’ együttható eredménye a bicikliversenyző mezétől (1,10 perc) a vastag téli felöltőig (2,50 perc) és az amerikai bizon prémjéből készült kabátig (4,50 perc) jelentős hővédelmi különbséget mutatott.
Valamennyire a fokozott mozgás (futás, fizikai munka), a reszketés, a kéz dörzsölése vagy testünk zsírrétege rövid ideig ellenáll a hidegérzetnek, de ez semmi esetre sem pótolja a megfelelő öltözetet.
