Kiteljesedni látszik a posztkommunista restauráció Romániában: a Románia Csillaga Érdemrend úgynevezett becsületbírósága Tőkés László magas rangú állami kitüntetésének visszavonását javasolja. Teszi ezt egy koncepciós perre emlékeztető eljárás végén, mely során a vádlottak padjára állított Tőkéstől a védelem jogát is megtagadták.
Teszi ezt egy Tusnádfürdőn elhangzott politikai nyilatkozat ürügyén, alapjaiban kérdőjelezve meg a szabad véleménynyilvánítás jogát 23 évvel a romániai rendszerváltás után. És teszi ezt azzal a Tőkés Lászlóval, aki éppen a kommunista diktatúra megdöntésében játszott szerepéért, tehát Románia demokratizálásáért, modernizálásáért részesült az állami elismerésben.
Hogy kik is azok, akik eme úgynevezett becsületbíróságban helyet kaptak, arról is érdemes szólni néhány szót: a kommunista reflexeitől szabadulni nem bíró, alattomos nacionalizmusban jeleskedő szociáldemokraták kezdeményezésére megalakult testületben ugyanis ott van többek között az eurómilliós nagyságrendű korrupciós bűncselekménnyel gyanúsított orvos, Şerban Brădişteanu, a szekusbesúgó Dan Voiculescu mogul televíziójában, a nem egyszer magyarellenes gyűlöletkampányt folytató Antena 3-ban szolgált Gabriela Firea, a plagizáló miniszterelnököt tisztára mosó Ecaterina Andronescu, a hírszerző szolgálat volt vezetője, Costin Georgescu. És mindez sokat, túl sokat árul el arról, hogyan is állunk ma Romániában a kommunista múlttal való leszámolással, rendszerváltással, szólásszabadsággal, demokráciával vagy éppen becsülettel.
A kitüntetés visszavonásáról szóló javaslatnak azonban ránk, erdélyi magyarokra nézve ennél is sokkal aggasztóbb üzenetei vannak – ne feledjük, Tőkés régóta szálka a bukaresti nacionalisták szemében az autonómia iránti kiállása okán. Azt jelzik ugyanis, hogy az ország, ahol élünk, nem tekint saját polgárainak, bármit elművelhet velünk, semmibe veheti jogainkat, akármit tegyünk is előrehaladásáért, bármennyire törvénytisztelő módon viselkedjünk, úgyis gyanakodva figyel ránk, idegenekként kezel, akiket időnként meg kell leckéztetni, ha túl hangosak, el kell hallgattatni, ha a szükség úgy hozza, meg kell alázni. Az állami elismerés visszavonása egyértelműen megfélemlítési kísérlet, abból is a legaljasabb fajta, hiszen azt sugallja: úgy beszéljünk autonómiáról, hogy bármikor felelősségre vonhatnak, meghurcolhatnak, üldözhetnek.
De nagyon valószínű, hogy Bukarestben ezúttal is elszámították magukat. Hiszen, csakúgy, mint a jelképeink ellen folytatott háborúban, a támadás csak elszántabbá teszi közösségünket. Ráadásul azt Európában is igen nehéz lesz elmagyarázni, miért kell egy politikai nyilatkozat miatt visszavonni a totalitárius rendszer elleni harcért kapott kitüntetést, Tőkés „csillagfosztása” ugyanis a vörös csillag újbóli felragyogását sugallhatja. És az akár javunkra is válhat, ha újra Bukarestre szegeződik a világ tekintete.