Háromszék három helyszínén állítja ki világlátott festményeit a Sepsiszentgyörgyről elszármazott, de a várost ma is otthonának tekintő Dániel Éva. Színes, érzelemgazdag „dimenzióváltó” kompozícióit nem először mutatja be az itthoni tájakon, betekintést nyújtva egy érdeklődő, festészeti módszerekben és stilisztikai sajátosságokban gazdag, a hagyományos szemléletmódból kilépő, kísérletező magatartásba.
Dániel Éva festészet iránti érdeklődése már fiatal korában megnyilvánult, de akkor vált belülről jövő elkötelezettséggé, amikor az 1990-es évek elején családjával Svédországban telepedett le. Az itthon hagyott élmények, életmódbeli sajátosságok és a nyugati világ szokatlanul nyugodtabb, mondhatnánk sterilebb miliője pozitív töltettel árasztotta el képeit. Az erdélyi és svédországi kettősség élménykavalkádja nyomon követhető kiállításain.
Éva skandináviai kibontakozását beárnyékolta súlyos betegsége, melynek nyomán 1993-ban egy sikeresen elvégzett agyműtéten esett át. A második újjászületésként is értékelhető esemény pszichikai impulzusai újabb belső vizuális élményeket eredményeztek, melyek alapvetően meghatározták a festőnő további kompozíciós palettáját. Új, fizikai értelemben is dimenzióváltó festészeti módszert dolgozott ki, mely által váltakozó vizuális élményben van része a képei előtt elhaladó, ezeket körbejáró nézőnek, más és más formai és színbeli struktúrák tárulnak elénk, ha több szögből pillantunk rájuk. Banner Zoltán művészeti író így tanácsolja e képek szemlélését: „kedves néző, ne felejtsd el, hogy lassan haladj el a kép előtt, s miután kiléptél a mű teréből, nézz vissza még, mert más tárul a szemed elé, mint akkor, amikor szemben álltál vele”. Az egyedi és megismételhetetlen festészeti felületkezelést eredményező vizuális eljárást az alkotó, hálaképpen, az életét megmentő orvosról „Hillmann technikának” nevezte el. E módszerrel festett műveit a világ számos galériájában kiállította.
Művei egyaránt hangsúlyozzák az élni akaró mindennapi örömök, lelki harmóniák vagy a felmerülő emberi problémákra gyógyírt kereső momentumok képi megfogalmazását, a fantáziával átszőtt, ki nem mondható érzelmi struktúrák festészeti rögzítését. A székely-magyarsághoz, baráti arcokhoz, műemlék épületekhez kötődő, mélyen beivódott élmények, a svéd nyitottság sokszínű effektusa kellemesen tisztul le Dániel Éva vásznain. Hazatérő festőnővel van dolgunk, aki itthoni műterem-teremtő szándékkal, bizakodóan tekint a jövő felé, aki alkotói vágyát és folyton frissülő, építő jellegű önképző mivoltát pozitív töltettel hozza közel hozzánk.
Sántha Imre Géza
(A tárlat megtekinthető Sepsiszentgyörgyön a Sugás vendéglő emeleti termében.)
