Ady Endre modern, nyugatos magyarságáról, bizonyos vonatkozásaiban megkopott, más szempontból nagyon is aktuális életművéről rendeztek konferenciát Budapesten a Politikatörténeti Intézetben csütörtökön.
Veres András irodalomtörténész szerint Ady kultuszát mesterségesen éltették, és mára elfáradt, érdemtelen hallgatás, esetenként lebecsülés övezi életművét. A kutató szerint Ady volt az első költő, aki maga építette kultuszát, rendkívüli hatása szembeálló magatartásának is köszönhető, kirakatba tette a totális lázadás képét, és a korabeli hivatalosság támadása, negatív kampánya is nagyban hozzájárult ismertté válásához.
Ferencz Győző kutató Ady hírlapírói munkásságáról elmondta: 31 lapban több mint 2000 cikke jelent meg, és további több mint 700 írás mögött sejtik az újságíró Adyt, aki minden hírlapi műfajban alkotott, de a számára legtesthezállóbb a vezércikk volt, ahol „megmondta, mi van”. Ostorozta a századelő elmaradott, korrupt, klerikális, feudális viszonyait. Publicisztikájában megelőlegezte költészetének fontos témáit és esetenként nyelvi megoldásait is. Verseitől eltérően azonban cikkeiben latin világosság, éleslátás és humor is megfigyelhető.
És ha Erdélyt elveszik című, 1912-es cikkében Ady Trianon előtt csaknem egy évtizeddel megsejtette a fenyegető veszélyeket, és azt is megfogalmazta, ha Romániába olvasztják Erdélyt, akkor az ott élő magyaroknak még annál is rosszabb sorsuk lesz, mint amilyen rossz a most ott élő románoknak. A korabeli politikai viszonyokról pedig úgy vélekedett: „minden magyar választás az intelligencia és az érettség csődje”. Ady egy másik cikke a Parlament falai között zsidózó képviselők nyomán azt tanácsolja: Menjünk vissza Ázsiába! Az írás szerint az ország „kis itt felejtett középkor” Európa közepén, és „úgy kitessékelnek bennünket, mintha itt se lettünk volna soha” – ismertette Ferencz Győző.
