A megyevezetés, a közakaratot képviselő uzoni önkormányzat elhatározása kell ahhoz, hogy ez a település a nemzeti vagy a világörökség része lehessen. Bikfalván szembeötlő az egykori jellegzetes népi építkezés, a kúriák egész sora, azok nemrég felfedezett virágornamentikás díszítése, az egykori erődtemplom harangtornya mint építészeti örökség, az egyre több vendégház. Mindezek azonban még nem elegendőek ahhoz, hogy más, magasabb státusba lépjen ez az alsó-háromszéki település, ami az ott lakók számára is előnyt, sőt, jövedelmet hozhat a jövőben.
Álom-e a két út: nemzeti vagy világörökség?
Ezt a kérdést tettük fel Várallyai Réka művészettörténésznek, épített örökségünk ismerőjének, aki a falu lakója, s elkötelezettje a bikfalvi örökség mentésének, őrzésének és majdani hasznosításának. Úgyszintén Uzon község polgármestere, Ráduly István, aki évek óta azon dolgozik, hogy megteremtse a település infrastruktúráját, megőrizze a faluképet.
– Bikfalvának megvannak azok az adottságai, amelyek birtokában terveket szőhet, hogy egyfajta magasabb rangot vívhasson ki magának a más alsó-háromszéki falvakhoz képest – nyilatkozta Várallyai Réka. – A világörökségi státusnak komoly előzményei vannak. Előbb a hazai nemzeti örökség értékévé kell válnia az egész településnek ahhoz, hogy világörökségi címre áhítozzék. Jelenleg Bukarestben készül Bikfalva általános településrendezési terve egy olyan cégnél, amely számomra eléggé meggyőzőnek bizonyult. Fekete Mártáék 2010-ben elkészítettek egy helyi örökségvédelmi tervezetet, amelyben benne vannak azok az épületek, amelyek helyileg védelmet érdemelnek, örömmel mondom, hogy ezek száma meglepően nagy. De elkészült a környék természetvédelmi örökségének tervezete is. Nos, ha ezek a tanulmányok az általános települési tervezet szerves részei lesznek, vagyis ezzel egyetért a kivitelező bukaresti szakcég is, akkor az állami-nemzeti védelmet fog jelenteni, s akkor mint nemzeti örökséget lehet majd jelölni a települést világörökségi státusra. Ehhez az kellene, hogy intenzívebben foglalkozzék mindenki a szebbnél szebb udvarházak felújításával, ami egyébként már megkezdődött. Ezt a folyamatot kellene egyre jobban támogatnia a megyei tanácsnak. Elkészült ugyan eddig egyfajta felmérés, egy digitális adatbázisprogram, amelyben benne van a jellegzetes kapuk, kapulábak felújítása, ami a falukép nagyon fontos kelléke. Ebben a törekvésben anyagilag is támogatni kellene az illető objektumok tulajdonosait. Itt fontos lenne a településkép védelme-ápolása, nemcsak az udvarházak, hanem a népi lakóházak esetében is. Ha a központi szervek komplex védelmet javasolnának, az egész települést műemlékké lehetne nyilvánítani. Tárgyaltuk ezt a megyei tanáccsal. Mintaprojektre kellene pénzt biztosítania a megyének, falufelelősi-faluképvédelmi irodákat kellene létrehozni, melyeknek felügyelete alatt zajlana bármilyen jellegű beavatkozás, ami az épített örökséget illeti. Ezekhez kellene bejelenteni minden beavatkozást, és a háztulajdonos kérhetné az e célra megteremtett büdzséből a kivitelezéshez szükséges támogatást.
Ráduly István polgármester elmondta, hogy az önkormányzat véleménye szerint Bikfalva értékeinél fogva turisztikai faluvá válhatna, Hollókőhöz hasonlóan. Van már egy megvalósíthatósági tanulmányuk, amit a falu minden utcájának macskakövezésére rendeltek meg. Ezért is várják a 2014-es pályázati kiírásokat.
– Bikfalván jelenleg négy panzió működik, amelyek a kor elvárásainak szintjén a legmegfelelőbb szolgáltatásokat biztosítják az ide érkező vendégeknek, messzemenő figyelmet fordítunk a hely jellegzetes étel- és italkülönlegességeire. A húsz férőhellyel rendelkező Mókus Panzió például lomblevelű erdők övezte csendes, zárt völgyben-tisztáson áll, ahonnan páratlan panorámája bontakozik ki a Brassó–Háromszéki-medencének – emelte ki Ráduly Lenke tulajdonos egységvezető, turisztikai szakember. – Én a magam készítette italkülönlegességgel, a mókusvízzel fogadom a vendégeket.
Bikfalván jelzett turistaösvények szolgálják a környék természeti értékei, idegenvezetők pedig a páratlanul értékes, egyedi épített örökség megismerését. Mind a négy vendéglátó-ipari egység növeli a település gazdasági erejét és hírnevét. A Téglás Panzió tanuló- és ifjúsági táboroknak is helyet tud adni – mondta társtulajdonosa, Szabó Tibor. Szoros kapcsolatokat ápol a közeli kökösi Bartha-tanyával és lovardával, ahová rendszeresen ellátogatnak a lovasturizmus és -sport iránt érdeklődő bel- és külföldi szállóvendégei.
Kérik a kettős állampolgárságot
Az Uzon község polgármesterével, Ráduly Istvánnal folytatott beszélgetésünkből kiderült, hogy a bukaresti magyar konzulátus munkatársának ajánlatára megkezdték összeállíttatni a kettős állampolgárságot igénylők iratcsomóit. Bikfakváról és a községközpontból egyelőre 119 személy igényelte. S mert aprólékos és pontos munkával jár, felkérésükre készséggel segítettek a helyi lelkészek: Sánta Imre Bikfalváról és Ungvári Barna András Uzonból. A fővárosból érkezett Uzonba Benyovszki Anna konzul asszony, aki a helyszínen átvette a dossziékat. Hamarosan felsorakoznak a szentivánlaborfalviak és a lisznyóiak is.
Azt szeretnénk, hogy Uzon község magyar nemzetiségű polgárai bátran vállalják és kérjék továbbra is ezt a jogot és lehetőséget – jelentette ki a polgármester.
Megkezdték a közművesítést
Nyáron elkészült a Bikfalva és Lisznyó közötti útszakaszon, valamint a bikfalvi belső utcákban a szennyvízvezeték. A kivitelező a giurgiui Gecor Kft. A munka minősége kívánnivalót hagyott maga után. Videoinspekciót rendeltek, ami kimutatta a vezeték rendellenességeit. A cég megkezdte a hibák felszámolását, ami miatt helyenként újra fel kellett törni az utcák burkolatát. A bikfalvi főút mentén azonban csak a tavasz kezdetével folytatják a munkát, ahol közös sáncba kerül az ivóvíz- és a szennyvízvezeték. A Lisznyóval közös kanalizálás összértéke eléri a négymillió lejt. A falvakban, ahol hasonló munkálatokat végeztek, a közművesítés befejezése után az önkormányzat megfelelő állapotba hozza majd az utcákat.
Bikfalva számára van még egy Lisznyóval közös nyertes uniós pályázatuk: aszfaltozás a 3.22-es programból. Ebből a sepsimagyarósi bekötőút, a Lisznyó és Sepsimagyarós közötti Heveder út aszfaltozása elkészült, de a lisznyói templom és a bikfalvi Téglás Panzió közötti községi útszakasz aszfaltozását, objektív okok miatt csak jövőben tudják kivitelezni.
– Mi lesz Bikfalva ivóvízhálózatával? – kérdeztük a polgármestert.
– Nagy kérdőjel ez. Sajnos, önerőből megvalósítani nem lehet, s az 577-es kormányhatározat, amelyre számítottunk, és még két másik pénzforrás a kormányváltással dugába dőlt. Egy új rendszer pedig elbírhatatlanul sokba kerülne. Nagyon bízom benne, hogy a sepsiszentgyörgyi vízművek átveszik a szolgáltatást. Az anyagiak szempontjából a lakosság egy része ellenzi ezt a megoldást, ugyanis a mi vizünk, amit most szolgáltatunk, lényegesen olcsóbb.
– Tudjuk, hogy jelzett turistaösvények hálózzák be a környéket, melyek fontos részei a vidék tájképi értékeinek. Mi lesz a sorsa Csigavára romjainak?
– Ha Csigavára romjai benne lesznek az általános területrendezési tervezetünkben, akkor épített örökség gyanánt, turisztikai érdekességként fogjuk reklámozni-hasznosítani.
„Sapka” a templomon
A falu épített örökségének része a református templom mint műemlékegyüttes, melyet időközben újjáépítettek, ám harangtornyának földszinti része megőrizte középkori építészeti elemeit. A XVII. századi műkincs értékű harang, a templomot övező temetőkert tárgyi emlékei helyi turisztikai értékek.
„El ne kerülje a figyelmét, hogy sapkát tettünk a templomunkra” – figyelmeztettek a faluban. Sánta Imre lelkész, aki immár hét esztendeje pásztorolja a 340 tagú gyülekezetet, elmondta, hogy jobbára önerőből újracserepezték az épület tetőzetét. A kiadásokba a gyülekezeten kívül egy jótékonysági koncert bevétele pótolt be. Szándékuk folytatni a munkát, felújítási tervet készíttetnek az épületegyüttes külső, majd belső megújítására. Az istentiszteleteket így a gyülekezeti házban tartják, ahol időközben korszerűsítettek, központi fűtést szereltettek, az épületet vízelvezető-kiszárító rendszerrel vették körül.
Lopás a négyzeten
Néha senki földjének tűnik ez a Kárpát-kanyar. Történnek elképesztő események, amiről annak rendje és módja szerint ír a sajtó, de hogy aztán a rend és törvény embereinek miképp sikerült „rendezniük” a dolgokat, arról már kevesebb a visszajelzés. Így történt Zoltáni Gábor farmer drágán beszerzett, a krumpliföldjét őrző villanypásztorával is: ellopták. És ugyan ki állíthatja meg a bikfalvi mezőben garázdálkodó vaddisznócsordát, a vadászfegyver vagy a vadászati törvény? Megjegyezzük, hogy a falu alatti síkvidék, ahol a vadak prédáltak, eléggé messze eskik az erdőtől. S miként Zoltáni elmondta, az a hihetetlen helyzet alakult ki, hogy aztán neki kellett őriznie a villanypásztort, hogy el ne lopják! A kárnak azonban azóta sincs gazdája.
A Zoltánival folytatott beszélgetésünkből kiderült, hogy korántsem olyan nagy már Bikfalva határa, mint régen, lecsípett abból jócskán a történelem. A maradék televényt az a maroknyi farmer műveli, aki gépi erőre tud szert tenni az elmúlt években anyagiak és küzdelem árán. A többi az időjárás függvénye, jobb esetben azok számára, akik még istenfélők, a belenyugvás, a bajokkal való megbékélés, az ima, amelynek erejével jövőre jobb körülményekért könyörögnek. Munkahelyek hiányával küzd a falu, sok a szegény és nélkülöző család, a zöldségeskert és a mező lenne a megtartó erő, amivel azonban nehéz és drága a küzdelem.
