A magyar bor egyre több helyen „veti meg lábát” a világban. Nem csoda, hiszen az utóbbi években a megbízható minőségre és a marketingre is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek, nem csupán a világ nagy borpiacain, hanem a kevésbé fejlett borkultúrával rendelkező Székelyföldön is.
A sepsiszentgyörgyi Indivino borbár nemrég ünnepelte egyéves évfordulóját, Debreczi Zsombor és Pál Edit bevallottan azon munkálkodnak, hogy – magyarországi tapasztalataikat értékesítve – szülővárosukban is meghonosítsák a borfogyasztás rendkívül szerteágazó, a gasztronómiához, de a turizmushoz is ezer szállal kapcsolódó kultúráját. Teszik ezt a borbár működtetésével, de egyedi események, úgynevezett borkóstolók, az ahhoz kapcsolható bemutatók szervezésével is, amikor egy-egy magyar borvidék kiemelkedő képviselőjét hívják meg.
Legutóbb Villány egyik vezető pincészetének tulajdonosa, Polgár Zoltán hozta el legfrissebb és immár néhány éves „patinával” rendelkező nedűit. S miközben kóstolni lehetett az idei könnyebb, gyümölcsös friss boroktól a rendkívüli gondossággal és szakértelemmel „házasított” cuvéken át a többéves testes vörösborokig, a borkészítés fortélyaitól a mitológiáig, a helyi sajátosságoktól a filozófiáig, áradt az információ, a szakmai tudás és tapasztalat, bölcsesség. Kirajzolódott a Polgár-dinasztia borhoz való viszonya (nemzedékeken keresztül, némi kieséssel ugyan, de a szőlőtermesztés, borkészítés világában él a család), a bor hasznosításának megannyi lehetősége is (a borturizmus és minden, ami szervessé és magas szinten értékesíthetővé teszi e kultúra termékeit).
Mindez jól működő gazdasági modell is egyben, amikor a hagyomány kéz a kézben jár az innovációval, az új hatások, eljárások befogadásával – a jó bornak is kell cégér-elv alapján – a magas szintű értékesítés környezetébe helyezve.
