Érdekes, hogyan válogat a média. Szeret uniformizálni? Nem szereti a kilengéseket, a „szélsőségeket”? Nem akar, esetleg nem tud, mit kezdeni az alternatív jelenségekkel? Ki tudja! Még érdekesebb, ahogyan egy hírt kritikátlanul átvesznek egyesek – talán lustaságból, talán megfelelni vágyásból –, mások meg kiragadják azt, ami fizető gazdáik számára megfelelhet, hasznos lehet, ami meglovagolható, és ezt szépen addig fújják, amíg nekik jó.
E gondolatok a KÉSZ IX. parlamenti kongresszusa (mottója: A hit nemzetmegtartó ereje) kapcsán, illetve a sajtóhíreket olvasva jutottak eszembe. Lássuk hát, és próbáljunk mellé tenni egy kis szubjektív véleményt: „Csak közös erőfeszítéssel, munkánkkal újíthatjuk meg az országot, összetartozunk minden magyarral, határon innen és túl, számítunk a keresztény elkötelezettségű emberek közéleti aktivitására. A keresztény ember az élet teljességét keresi, nemcsak szabadságot, hanem felelősséget is, nemcsak érvényesülést, hanem szolgálatot is” – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Szerintem előadása magyar, keresztyén és határozott volt. „Ternyák Csaba egri érsek Szent István királyról, a keresztény hitre térésről, egyházmegyék és iskolák alapításáról, az Intelmekről és az új pogányságról beszélt.” Nekem pozitív csalódás volt: élvezte témáját, figyelni kellett rá, és sokkal kevésbé volt skolasztikus, mint vártam. „Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke köszönetet mondott a kormánynak az új keresztény alkotmányért.” Szerintem hozta mindig egyenletesen kiemelkedő formáját. „Német László nagybecskereki püspök arról beszélt, hogy magyarnak lenni a déli végeken nehéz feladat.” Számomra Vajdaság jellegzetességeinek ecsetelése volt érdekfeszítő, még hallgattam volna. „Fabiny Tamás evangélikus püspök azt mondta: a protestantizmus nem a tiltakozást jelenti, hanem azt, hogy Isten igéje mellett tanúskodnak az ezt valló hívek. A rendszerváltozással eljött a lehetőség, hogy az egyház kilépjen a sekrestyéből, a közéleti kereszténységet támogatni kell.” Előadása maga volt az élő ökumenizmus sok új, eredeti gondolattal. Nagyon tetszett. „Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szerint a diakóniai, a kulturális-közéleti munka és az oktatás a keresztény közösségek feladata. Életük középpontjában ott a mérce, amihez képest megvizsgálják, hogy valami jó-e vagy rossz. A kormány bevezette az erkölcstan oktatását, mert e nélkül nincs jövője az országnak.” A legjobb előadás volt, szabadon, hévvel előadva. „Majnek Antal munkácsi püspök kiemelte: az önzésre épülő társadalom nem maradhat fenn, mert felbomlanak a családok, és majd a nemzet is. A mai európai jóléti társadalmak tagjaiból hiányzik az elköteleződés, az áldozathozatal és a felelősségérzet.” Szikár, nehéz sorsú hívek szikár papja beszélt. A csak-azért-sem rejtett erejével. „Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szerint Isten ellen lázad, aki magyarságát szégyelli. Az erdélyi magyarság apadásához vezethet a világpolgárság.” Szép mentéjében otthonillatú volt, igazat szólt. „Pásztor Zoltán kassai püspöki helynök szerint újjá kell éleszteni a felvidéki magyar társadalmat.” Szomorú, pesszimista szavak sora sok kérdőjellel. Benne és bennünk is. „Tempfli Imre plébános a nyugati diaszpórában élő magyarokról beszélt.” De még hogy beszélt! Hittel, lélekkel, karizmával. Le a kalappal előtte!
És ennyi. Nem szólt senki Csorba Gábor, a KÉSZ társelnökének zárszaváról, aki tán legerőteljesebben fonta össze a hit és nemzet tematikáját. És teljesen elhallgatták Papp Lászlónak, a marosvásárhelyi Szent Imre-kollégium lelki vezetőjének szűnni nem akaró vastapsot arató, elemi eredetiségű, kendőzetlen őszinteségű, szókimondó, józan paraszti eszű, de tüzes, igaz Istenhittel teli, frenetikus erejű székely prédikációját. Igaz, szóban nehéz is lenne visszaadni lényegét. De a Mária Rádió felvette, írásban is megjelenik majd könyv formájában. Kivárjuk. Mindegyiket…
